Ha szinte biztos, hogy van valami mentális betegségem, akkor menjek inkább pszicháterhez, mint pszichológushoz?
Több beteség tünetei közt is találtam olyanokat, amiket magamban is megtalálok, valamelyikben többet, valamelyikben kevesebbet. Azt nem tudom eldönteni, hogy amiket találtam, azok még természetesek, vagy már lehet az a betegségem, magamat pedig nem szeretném diagnosztizálni, mert nem vagyok képes rá. Nehezen barátkozok, nincs is igazán közeli barátom. Akik jól ismernek tudják, hogy jószívű, szerethető vagyok, viszont nem tudok senkivel ilyen kapcsolatot kialakítani, csak rokonokkal eddig. Próbálkozom, de nem találom a helyem. Okos vagyok, jószívű, ha valakit már jól ismerek, szeretnek velem lenni, beszélgetni.
Autizmusra gondoltam(ezen már régóta gondolkodom), felmerült az ADHD(bár ez annyira nem valószínű, szerintem az a néhány tünet más miatt van), most pedig a borderline személyiségzavarról olvastam, és nagyon rám illik(eddig valamiért nem nagyon hallottam róla, vagy nem néztem utána, de tényleg, szinte minden stimmel. Mondjuk ezt csak az interneten olvastam, úgyhogy nem lehet biztos, ezért is kéne szakember).
Szóval nem annyi, hogy párkapcsolati gondjaim vannak, vagy nem tudom eldönteni, hogy milyen szakmát válasszak, ilyesmi. Tudom, ezek is lehetnek lelkileg nagyon megviselőek, de ezeken szerintem egy pszichológussal való rendszeres beszélgetés, terelgetés tud segíteni. Nekem viszont diagnózis is kéne, és több beszélgetésre is van szükségem.
1. Ne beszelj butaságot!
NEM kell beutaló a pszichiátria ambulanciára! Csak időpontot kell kérni.
#1: Tévedés, a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelés orvosi beutaló nélkül is felkereshető, és természetesen a magánpraxisban rendelő pszichiáterek/pszichológusok is.
#kérdező: a felnőttkori autizmus diagnosztizálása nehéz dió. [link]
De egyáltalán nem biztos, hogy szükséged van rá. Ha kételyeid vannak, akkor vsz. első körben érdemes bejelentkezni pszichológushoz, aki - ha szükséges - tovább tud irányítani.
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat.
#4 Nem hiszem, hogy a skizoid személyisgézavar rám illene. Ezek pl. nem igazak rám:
"társasági hajlam hiánya, szótlanság, hallgatagság, komolyság és különcség
visszahúzódás, félénkség érzelmekkel, érzékenység, idegesség, természet és a könyvek szeretete
simulékonyság, jóindulat, becsületesség, közöny, csendes és hideg érzelmi hozzáállás"
Szeretek társaságban lenni, bár nehezen engedem el magam új emberekkel, és nem tudok hosszabb kapcsolatot fent tartani. Nem rég óta van egy baráti köröm, akikkel eljárunk bulizni, de ők kb. rá voltak kényszerülve 2 hónapig, hogy velem legyenek, és azalatt jól megismertek. Nem tartom velük rendesen a kapcsolat, de néha elmegyünk bulizni. Csak új emberekkel vagyok szótlan, nem mindig tudom, mit mondjak, de ezt már nagyrészt sikerül legyőznöm, ritkábban fordul elő. Az igaz, hogy különc és érzékeny vagyok, és a könyveket, természetet is szeretem. Egyáltalán nem vagyok simulékony, inkább makacs vagyok, és szeretem kimondani a véleményem. A simulékonyságot is inkább mostanság gyakorolom, próbálom többet befogni, nem vitatkozni. A jóindulat, becsületesség igaz. A közöny is tanult dolog szerintem, próbálok nem foglalkozni a vitákkal, amiknek nem én vagyok a tárgya. A csendes és hideg érzelmi hozzáállás nem jellemző rám.
Az öndiagnózis mindenképp komoly hiba. Saját magad nem tudod kellően objektíven megítélni - a legtöbb pszichés probléma is pont ebből adódik, hogy eltorzul az ember önértékelése (és ehhez még betegnek se kell lenni). Nagyon jó tanács, amit #8 írt. Ne adj tippeket, hogy mi a bajod, diagnosztizáljanak maguktól, mutassák ki a tesztek, amit kell, de azzal nem vagy beljebb, ha gondolkodás nélkül csak beírják, amit mondasz.
Az állami egészségügy minden területe sokszorosan túlterhelt. Az ott dolgozók munkával és mellé még adminisztrációval is túlterheltek, mellé még alul fizethettek is. Ráadásul mindenféle betegek mennek hozzájuk, köztük nagyon sokan olyanok is, akik nem is próbálnak tenni érte, hogy javuljon a helyzetük. Az állami egészségügyben dolgozók irtó rá bele tudnak fásulni, még ha jó szakemberek is. Magán praxisában esélyes, hogy jobb szakembert, több odafigyelést, jobb szakmai ellátást kapsz. De akkor is nagyon személyes a pszichológiai munka. Ha nincs összhang, akkor nehezebben működik.
A pszichiáter hajlamos gyógyszerezéssel kezdeni a kezelést, akár kell, akár nem. Részben azért, mert főleg olyan esetekkel találkoznak, amihez kell is. Ha nem kell, akkor is segíthet beindítani a kedvezőbb folyamatokat. A gyógyszer viszont önmagában nem oldja meg a problémákat. A legtöbb esetben csak a tüneti kezelés. Bizonyos esetekben kellhet a gyógyszeres segítség is, de a pszichoterápia fog segíteni az igazi probléma megoldásában.
Pszichiáter azért jobb mert ő orvos a pszichológussal ellentétben. Így a pszichiáter tud írni receptet és hivatalosan diagnosztizálhat is. Írhat beutalót vizsgálatokra is.
Ha magánorvost választasz, akkor kb. 50e --> 120e között lesz egy teljes, ADHD v. asperger vizsgálat sorozat.
De akkor minden ki fog derülni.
A közgyógyban nem hinném h van értelme keresgálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!