Elmondjam a főnökömnek, hogy szociális fóbiával küzdök?
Figyelt kérdés
Új munkahelyem van, a kollégáim kedvesek, de nekem, szoc. fóbiásnak ez max. kicsit segít. A szorongásom miatt nehezen tanulom meg a feladat folyamatok lépéseit és nem is nagyon tudok beilleszkedni. Másfél hónapja vagyok ott, a kolléganőim már kiszúrták, hogy valami nem stimmel velem, elkezdtek eltávolodni tőlem, apránként beszólni nekem. Most előszőr a felettesemen is látom, hogy már nem olyan pozitívan áll hozzám, mint kezdetben, tehát ő is észrevehette (vagy szóltak neki), hogy valami nagyon nem oké velem. Mivel őt egy nagyon emberséges nőnek ismertem meg, arra gondoltam, őszintén elmondanám neki, hogy mi a helyzet és hogy folyamatosan dolgozom magamon terepeutával, "csak" hogy értsék, miért vagyok ilyen "befordult, ideges, búval b..ott", kuka meg még ki tudja, minek látnak engem. Ha tudnák ezt rólam, én se idegeskednék azon, hogy mit gondolhatnak rólam, így jobb lenne a koncentrációm és talán nyugodtabb lennék szociális tekintetben is. Attól félek, ha nem szólok, akkor rövidesen kirúgnak, mivel se a közösségben nem nagyon tudok részt venni és a betanulásomban is újra meg újra visszaesek, elfelejtek dolgokat, hibázok, mivel az idegességem miatt nem tudok megfelelően koncentrálni. Ilyenkor van hogy kiakadnak és úgy látom, a türelmük egyre fogy. Persze az is lehet, hogy ha szólok is kirúgnak, de így legalább tudni fogják, hogy nem direkt vagyok csendes és elkerülő, illetve, hogy nem azért tévesztek, mert hülye lennék a munkakörömhöz.2022. nov. 6. 12:11
31/33 butusbrutus válasza:
Valóban pszichológusoknál voltam és szinte már erőltetni kellett, hogy térjünk már rá azokra a dolgokra amik miatt ott vagyok. Az utolsó kérdésre. Volt pár nagyon kedves ember az utolsó munkahelyemen. Miattuk volt érdemes ott dolgozni. Jókat beszélgettünk. Ha valaki idegen szól hozzám kedvesen egyszerűen megdöbbenek. Az ilyesmi olyan ritka, hogy nem is tudom hová tenni hirtelen.
32/33 anonim válasza:
Rossz olvasni, hogy sokan ezzel küzdenek... Én még csak a húszas éveimben vagyok, most kezdek dolgozni, egyelőre diákmunka de nagyon nehéz. Nem tudok beszélgetni senkivel, mindenre rástresszelek, például amikor reggel bemegyek az irodába és köszönnöm kell, vagy ha ennem kell a többiek előtt, úgy érzem, mindenki bámul és furcsának tart. Félek a munkával kapcsolatban is kérdezni, mert látszik rajtuk, hogy nincs kedvük válaszolni, és olyankor megzavarom őket a saját munkájukban.
33/33 anonim válasza:
Az idő és tapasztalat szerzés erre a gyógymód, de sajnos egész életében az emberrel maradnak ezek a gondolatok csak az idő előre haladtával jobban megtanul beleszarni ezekbe az ember.
Mások, hogy látják? Mi segített nekik?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!