Milyen mentális betegségem van?

Hát az tuti hogy van benne egy jó adag szociális szorongás. Nincs pénzed pszichológusra: ebben a témában rengeteg anyag van a könyvtárakban, szakkönyvekben, online, youtubon, stb. Minnél jobban beleásod magad annál több helyről tudsz összeszedni tippeket/trükköket amiket felvehetsz majd a te tudástáradba. Az, ami neked hasznos. Ez az egyik, a másik,:

A reggeli merengések szerintem csak azért vannak mert megengeheted magadnak. Ne érts félre, de nekem nem úgy tűnik mintha dolgoznál. Pl ha minden szabad delelőttödön mikor nincsenek óráid/vagy hétvégén melóznod kéne valami diákmunkát egyből nem lenne se időd, se energiád álmodozni meg sorozatokat nézni. Úgy tippelem anyagilag támogatva vagy, és nem magad tartod el. Amíg ez így van, van idő reggeli 3 óra tini álmodozásra. (És kérlek ezt ne vedd sértésnek csak próbálok tisztán vázolni). Amikor én is elvoltam tartva míg ki nem költöztem otthonról addig én is órákat merengtem.

Nem, a körzetileg illetékes pszichiátrián TB finanszírozott alapon látnak el, nem kell külön fizetni.

Nem véletlen csak szakember diagnosztizálhat. Egyes betegségek tünetei között nagyon sok átfedés van, és az egészet egy kontextusban kell értékelni. Attól mert “ja, ez illik rám” még nem biztos ez a problémád, nincs megfelelő végzettséged, nem vagy “elég okos” hogy eldöntsd.

Nem kell elmagyaráznod mit jelent a mentális betegség, meg senki nem mondta hogy azt jelenti nem tud a beteg segítség nélkül élni. De nincs tüneted a leírtak alapján, azt mellékesen írtam hogy az életvezetéseddel nincs baj, meg amiket tapasztalsz a beszámolód alapján nem befolyásolják olyan súlyos mértékben az életminőségedet. Nem minden társas szorongás, félelem patológiás. Hogy ez normál keretek között van-e, vagy nem és fel kell állítani a szociális fóbia diagnózist arról szaki dönthet. Szóval irány a rendelés, hogy anyádnak hogyan tálalod azt találd ki. Nem ő az akadálya annak hogy menjél, nem tilthatja meg.

Átlag tini emelkedett szociális fóbiával.

Ennyi az online diagnózis. Semmi extra, ezeket a fóbiákat pl még ki is nőheted. Ha megkeseríti az életed érdemes felkeresni pszichológust de ez még nem tűnik a leírásodból extrának.

Először is nagyon helyes, hogy keresed a segítséget és megoldást, mert jól érzed, hogy segítséggel többre mész. Viszont ne betegséget akarj diagnosztizáltatni (pláne ne hozzá nem értőkkel), mert aki minden áron valamilyen betegséget akar találni, az találni fog ott is, ahol nincs - és aztán meg ha egy nem is létező betegséget akarsz kezelni, az egyre súlyosabb problémákhoz vezet. Már önmagában az is kellően komoly problémákat tud okozni, ha bebeszéled magadnak, hogy valamilyen betegséget van és minél többet olvasol róla, annál inkább keresni és akár még produkálni is fogod a tüneteit. Az öndiagnózis emiatt is nagyon veszélyes lehet, mert az emberi elme képes addig nem létező tüneteket is produkálni. Ha más ásítozik, te is tükrözni fogod és neked is ásítanod kell, ha valaki vakarózik, te is elkezdesz vakarózni, pedig nem vagy tetves, csak olvasol róla, de. égis hat rád pszichésen.

Amiket leírtál, azok nem annyira mentális betegségek tüneteinek tűnnek, mint inkább a körülményeid hatására kialakult szokások, sajátos probléma megoldási módszerek. Bizonyos helyzetekben traumák, szorongások késztettek ezeknek a viselkedési mintáknak a felvételére, jobban működtek számodra más megoldásoknál, ezért megtartottad őket, ezek alkalmazására szocializálódtál, de ez nem feltétlenül jelent betegséget.

Viszont attól, hogy nem vagy beteg, még szorulhatsz segítségre. Illetve ha nem is feltétlenül szorulsz rá a segítségre (tudsz nélküle is élni), akkor is segíthet lényegesen jobb életminőséget elérni, ha változtatni tudsz a mostani viselkedéseden. Nem azért, mert ez a viselkedés probléma, de sok mindent megnehezít, ami hosszabb távon egyre több mindent megnehezít, vagy meg is akadályozhat. Minél előbb elkezdesz dolgozni rajta, hogy minél többet ki tudj hozni önmagadból, annál hamarabb tudsz elkezdeni egyre gazdagabb és teljesebb életet élni. Ez pedig egészen más lehetőségeket enged neked hosszú távon.

Pl. Írod, hogy még sosem voltál szerelmes, de úgy, hogy nem is nagyon mész emberek közé, nem is nagyon érintkezel az abszolút szükségesnél több emberrel és még ilyenkor is arra koncentrálsz, hogyan tudod megúszni, túlélni ezeket a helyzeteket, nem is nagyon adsz esélyt annak, hogy szerelembe eshess. De nem csak a szerelem, hanem barátság, bármilyen társas kapcsolat lényegesen nehezebb így, ami hosszabb távon egyre több gondot okozhat majd. Hiszen a későbbi életedben is egyre többször és egyre komolyabb hatása lehet annak, hogy másokkal milyen kapcsolatban vagy, mennyire jössz ki jól velük, milyen hatást tudsz rájuk gyakorolni. Ezeknek a szociális készségeknek a kialakítását, fejlesztését minél előbb érdemes elkezdeni.

Betegség diagnosztizálás helyett inkább személyiség és képesség fejlesztést keress. Nem beteg vagy, csak nem sikerül minden lehetőségedet kihasználnod. Az egyértelmű, hogy szorongásos problémáid vannak, gátlásos vagy, visszahúzódó, talán introvertált is. Ezekkel viszont meg lehet tanulni együtt élni, helyén kezelni, sőt túl is lehet lépni rajtuk. A világhírű tévések, színészek, zenészek között is nagyon sok introvertált, visszahúzódó, sőt akár szorongó ember is van. Frank Sinatra állítólag élete végéig hányt minden fellépése előtt. De nem hagyta, hogy ez visszatartsa attól, hogy elérje, amit csak tud. Ők kiismerték és megtanulták uralni a körülményeiket, hogy minél kevésbé akadályozzák őket.

Sikerülhet akár egyedül is, ha eléggé akarod és sikerül megtalálnod a számodra megfelelő módszert. Magyarósi Csaba például vagy 30 éve magától felismerte, hogy tarthatatlan számára a szociális fóbiája. Képtelen volt idegenekkel beszélni, ezért erőt kellett vennie magán és tudatosan tréningezett, hogy idegeneket szólítson le az utcán. Aztán később színjátszó körbe ment, hogy javuljanak a képességei (bár valami lány is volt a dologban). Minden esetre mára az egyik legnézettebb magyar vlogger, tévés műsorvezető és bárkivel gond nélkül le tud állni beszélgetni.

Ma már nagyon sok féle önsegítő könyv, gyakorlat és szakirodalom létezik, amikkel akár egyedül is tudsz eredményeket elérni. Sőt nem csak ilyenek, hanem általánosabb pszichológiával foglalkozó irodalom olvasása is nagyon sokat segíthet saját magadban helyre tenni bizonyos dolgokat. (Na persze itt nem a női magazinok konyhapszichológia rovatára gondolok.) Viszont a szakértői felügyelet és támogatás mindenképp hasznos, legalább a kezdő lépéseknél, a fejlesztési irányok kijelölésénél és a módszerek megválasztásánál. A mondás szerint gyakorlat teszi a mestert. Csakhogy ez egy fontos dolgot figyelmen kívül hagy. A gyakorlat állandósítja azt, amit gyakorolsz, de mesterré az tesz bármiben, ha gyakorlás közben ki is javítod a hibákat. Különben a hibákat fogod begyakorolni - akár már helyrehozhatatlanul is. A külső, szakértői segítség pont abban tud segíteni, hogy felmérje, mit csinálsz jól, vagy rosszul, segítsen különbséget tenni köztük és miután kijavítottad, a helyes dolgokat gyakorold a hibák helyett. A pszichológus szerepe is hasonló a terápiában. Nem ő fogja megoldani a problémáidat, azokon neked kell dolgoznod. Ő csak segíti a fejlődésed, ellenőrzi, hogy jól csinálod-e, jó irányba tartasz-e, felteszi a megfelelő kérdéseket, hogy te könnyebben találd meg önmagadban a jó válaszokat, mint külső és hozzáértő segítség nélkül.

Sajnos a pszichológusok sem mind egyformán jók. Ugyanúgy, ahogy orvosok és tanárok sem. A pszichológusoknál ráadásul minden más területnél fontosabb, hogy egymásra tudjatok hangolódni, jól tudjatok együtt dolgozni. Sajnos nagyon könnyen előfordulhat a legjobb, leginkább hozzá értő pszichológussal is, hogy egyszerűen nem működik a kapcsolatotok. Ez egyikőtöknek sem hibája, csak egyszerűen nem passzoltok össze. Elég lehet, hogy emlékeztet valakire, akivel nem jöttél ki jól, más a hanghordozása, stílusa, bármi. Ráadásul, ha te eleve nem nagyon jössz ki jó idegenekkel, akkor még nehezebb lehet egy idegen pszichológusnak megnyílnod. Ha egyik pszichológussal nem működik, érdemes máshol, máshogyan próbálkozni, amíg találsz egy olyat, akivel jobban működik.

Sajnos az egészségügy és az oktatási rendszer is erősen problémás Magyarországon, a pszichológiai ellátást, pláne az iskolai pszichológusit mindkettő problémái komolyan sújtják. Lehet ingyen is pszichológust találni, de mivel túlterheltek, stb. nehezebb lehet, pláne igazán eredményes és jó segítséget kapni. De mindenképp érdemes vele próbálkozni, főleg ha nincs más lehetőséged, akkor még mindig többet segíthet, mint ha meg sem próbálod. Érdemes lehet különféle alapítványok, készség fejlesztő, ifjúság gondozó és egyéb szervezetek kínálta lehetőségeket is megnézni.

Édesanyád pedig biztosan a legjobb szándék mellett és csupa szeretetből tesz mindent, de egyáltalán nem mindenben van igaza. Attól, hogy ő nem tud róla eleget, vagy nem is akar tudomást venni a helyzetről, még nagyon sokat tudna segíteni egy pszichológus. Érthető, sőt jó is, hogy vele egyetértésben akarod csinálni a dolgokat, de ha a támogatása nem feltétlen, akkor vagy sikeresebben kell vele megértetned, hogy miért és mennyire fontos ez neked, vagy egy ponton akár ellentmondani is kénytelen lehetsz, ha meggyőzni nem tudod a szükségleteid támogatásáról.

A szülők nagyon fontosak az életünkben és jó, hogy jó a kapcsolatotok, ezt próbáld is megőrizni vele. Viszont azt is fontos tudni, hogy a szülők sem tévedhetetlenek és hiába jók a szándékaik, olykor a legjobb szándék ellenére is többet képesek ártani, mint használni. Te már 19 éves vagy, teljes önrendelkezési joggal rendelkező felnőtt ember. Fontos felismerned, ha a te érdekeid mások, mint amit anyukád helyesnek tart és fontos kiállnod akár vele szemben is az érdekeid védelmében. Persze sokkal jobb, ha sikerül veszekedés és semleges sértődés helyett békésen, szép szóval elérni, hogy támogasson akkor is, ha ő nem ért esetleg egyet veled.