Miért akarok ennyire meghalni? Nincs kedvem semmihez se, nincs életkedvem.
Nem vagyok depressziós de egyre inkább azt érzem jobb lenne meghalni. Ne keljen a terheket cipelni, ne keljen hónapról hónapra nélkülözni stb. Hihetetlenül unom az életet semmibe se lelem örömömet és anyagi gondjaim is vannak, és rendszeresen ennivaló sincsen. Még egy zsíros kenyérre se telik. Tényleg ennyire gáz vagyok? Azt érzem hogy ebből az életbe se lehet kilábalni, bármennyire is akarok. Nem megy. Anyagi gondjaim vannak, problémáim vannak a megélhetéssel. És úgy érzem, hogy ha ez még ha valaha valami csoda folytán változna is, már nem lesz olyan mint régen. Belefáradtam. Kimerült és öregnek érzem magam. 170 cm vagyok és 46 kg. Az elmúlt hónapokban 4 kg fogytam le, akkor voltam 49 kg. Alig eszek valamit, ha van is kaja már nem kívánja a gyomrom, már azt érzem hogy nem olyan mint régen. Ebből nem lehet ki lábalni sehogy sem. Nem kérek semmi orvosi segítséget, de megértem ha valaki a vonat elé, vagy egy ember kiugrik a 10 emeletről. Valószínűleg ugyan azt érzi mint én, hasinló problémák vezetnek az öngyilkossághoz . Az öngyilkosságra pedig nagy akaraterő kell, ami azt érzem hogy nem sokára itt lesz. Nekem nem szabadott volna megszületni, nem akartam ezt az életet. Nem vagyok hülye, nem nekem való ez a világ. Sajnos genetikailag, fizikálisan stb. Nem erre a világra születtem. Párkapcsolatom se volt soha se. Drogozni, alkoholt fogyasztani nem szoktam. Nem hajléktalan vagyok, csak unom már hogy állandóan mondogatják az emberek hogy ,,olyan szomorúnak tűnsz" stb. Ebből is elegem van már, próbálom rejteni magamban a lelki világomat, de úgy tűnik hogy nem tudom leplezni mert ,,kiül" az arcomra. Az ami megoldaná a problémákat azaz, hogy a jelenlegi életet hátrahagyva máshol kezdjem el, vagy újra. Ehhez viszont egy társ kellene, állandó jövedelem és egy lakás ahol senki se ismer. Elfogad olyannak amilyen vagyok, mert nem játszom meg magamat, mert ezek szerint észreveszik a körülöttem élők hogy valami lelkileg nyomaszt. A probléma gyökere ennél mélyebb és valahogy az életet nem tudom elfogadni (mármint az enyémet hogy élek, lélegzem, látok stb) Azt vettem észre hogy tömegével lesznek öngyilkosok az emberek, szóval a világ az kezd amortizálodni, a normális emberek tönkre mennek teljesen. Hogy kinek a hibája? Nem írom le, nem mutogatok senkire se. Csak a frász kivan mindennel.
Ha 25 évesen ezt érzem, tapasztalom stb. Mi lesz majd 60 évesen ha megélem azt a kort? Bele se merek gondolni. Mindenki az életben maradásért küzd.
válasza:Hozzáadva semmit, hiába gyümölcscukor a fruktóz pl., amit sok mindenbe tesznek, természetesen viszont mindent: zöldségekben és gyümölcsökben, amelyek természetesen édesek. Amikor elkezdtem elkerülni a cukrot és letelt az első három hetem datolyát meg ananászt pl. nem is voltam képes enni, mert túl tömény édesnek éreztem mindkét legédesebb gyümölcsöt.
Nekem amúgy az egész cukormentes életmódom egy fogadásból vagy inkább kihívásból kezdődött, miután vki azt mondta, hogy a cukor pont ugyanolyan drog, mint bármelyik más keménydrog, mert függőséget okoz, és minél több van a testben, annál több kell még. Ennek a következménye a három hetes határ, kb. annyi idő alatt ürül ki, ha nincs utánpótlás, és akkor megszűnik a sóvárgás is utána. Vagyis aki meg tudja állni, hogy három teljes hétig ne egyen semmiféle cukrot, utána nem is fogja kívánni. Kinevettem az illetőt, aki ezt mondta nekem, mire megkaptam, hogy aki nem hiszi, járjon utána, utána is jártam, ki is próbáltam és tényleg óriási életmód váltás már csak az is, hogy az ember rászokjon arra, hogy a termékeken az összetevők szót keresse és ne a nagy betűkkel felírt reklámfeliratnak kell hinni, hogy cukormentes, mert amúgy a nádcukron kívül más édesítők csak még rosszabbat tesznek a testünknek és ugyanúgy pótolják a cukorfüggést, tehát lehet újra kezdeni a 21 nap számolását a változás megízleléséhez. Persze le kell szokni hozzá a kint és másoknál evés-ivásról vagy lehet kérdezősködni, hogy mi van benne, de a cukor sajnos olyan alap a magyar konyhában, hogy mai fejemmel fel sem fogom, hogy miért rakott a nagymamám cukrot a paradicsomos káposztába is, amit aztán én még kis koromban tovább is cukroztam.
Magyarországon ráadásul az egyik vezető elhalálozási ok éppen a cukorbetegség és szövődményei, amely lehet genetikus is, de főleg az általánosan túlzott cukorfogyasztás főleg az oka, tehát ráadásul teljesen fölösleges a szervezetünknek, testileg és lelkileg sem tesz jót, kulturálisan megszoktuk, hogy agyoncukrozzuk magunkat (üdítők pl.), függőséget okoz, és ráadásul miatta nem érezzük a zöldségek és gyümölcsök igazi ízét, mert tényleg lebénítja az ízlelőbimbókat, miközben a friss és érett zöldségekben (pl. batáta, répa) és a gyümölcsökben bőven elég édesség van a sóvárgóknak, de ráadásul még egy csomó más jóságuk is van!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!