Egy fiú miatt szenved 3 éve sajnaltatja magat a semmiert, elegem van belőle, nem akarok vele barátkozni nagyon elveszi az életkedvem, jogosan érzek így? 22L

2 éve ismertem meg ,baratok lettunk. Akkor még nem gondoltam azt hogy lehoz az eletrol. De most mar nagyon. Nagyon elegem van belole. Leirom a sztorit hogy eltudjatok mondani jogosan e erzem igy. Akirol szo van legyen a neve Kitti.

Kitti osszejott a baratnoje exevel, egyutt voltak 1 evig. Aztan a fiu visszament Kitti baratnojehez, es elhagyta Kittit. Ez 3 eve volt, Kitti azota is azt hiszi o volt a jo, az angyal, es ot mindenki bantotta. Neki egy rossz szot se lehet szolni mert azonnal letilt :D

Egyszer mertem megszolalni hogy " Kitti, a baratnoddel volt eloszor az a fiu, nem veled, nem vagy egy szent" , majdnem ossze esett.

Nagyon szereti eljatszani hogy neki rossz az elete, nagyon szereti sajnaltatni magat.

Olyan az elete, hogy 22 eves , 4 oraban dolgozik de olyanokat mond nekem hogy neki nem kene dolgoznia mert az apja ugyis mindent megvesz neki. (Alapbol nem birom az ilyen elkenyesztetett embereket). Az anyja minden nap reggelit csinal neki, mire haza er fot etellel varja az anyja, es lehordja mindennek, hogy neki milyen befasulf anyja van, sose lesz normalis elete a szulei miatt, o ezt nem birja. Palotaba lakik ,semmi gondja nincs az eleteben. Szeretik a szulei, egyeduli lany gyerek. Azt is mondta a fiuja azert hagyta el, mert a szulei nem szorakoztattak amikor naluk volt. Szohoz se jutok amikor ilyeneket mond. Hajnali 3 kor a semmibol kuldi nekem a siros hanguzenetet, hogy o ezt nem birja ami otthon van, miert hagyta el az a fiu nem birja feldolgozni. Minden heten 2x bulizni megy, olyankor nincs rosszul :D mondtam neki ha rosszul lennel nem lenne erod bulizni menni erre is csak azt mondja "Te ezt nem erted még ott is csak sirok".

Minden percben azt hallgatom neki mennyire rossz, es 3 eves sztorikat elemezget nekem, ami engem abszolut nem erdekel es ot se kene mar hogy erdekelje.

A jogsit is a szulei fizettek ki neki, bmw-t kapott toluk, es akkor is lehordja oket mindennek. Es ha szolok egy szot hogy fejezze be nincs semmi baj az eleteben es sir, akkor letilt.

Nem mondhatom meg neki hogy mit gondolok, mert akkor is viszi a magaet hogy neki van igaza.

Nem akarok vele baratkozni, mergezi az eletem , elveszi az eletkedvem , rossz hatassal van a lelkemre az a sok szenny ami kijon a szajan.

Nem mellesleg, nincs kedvem apolgatni a lelket, amivel amugy semmi baj csak sajnaltatja magat mert unatkozik, mert nekem valoban nincs egyszeru eletem nincs kedvem hozza.

Az elejen nem volt ilyen,de nagyon hagytam sajnos hogy belevigye az eletembe a nemletezo szomorusagot.

Nem is kedvelem mar mint embert.

Rossz vagyok amiert ugy erzem nem akarok vele baratkozni tobbe, es nem akarok rola tudni semmit? Kifejezetten taszito es kezdem megutalni. Igazam van?

Ő is 22 eves