Nincs életkedvem, meg akarok halni Ti élvezitek az életet?

Hát így, hogy semmit nem tudunk rólad, elég nehéz.

Jó lenne tudni pl. hogy vidéki vagy városi vagy-e, milyen a kapcsolatod a szüleiddel, édesanyád és édesapád milyen jellem, milyen az anyagi helyzetetek és hogy neveltek téged.

Szinte 100%-ban ezeken múlik minden.

Ja és fiú vagy, vagy lány?

Hány éves?

Ahha, akkor már kezdem érteni.

Mennyire nagy városban élsz? Milyen kikapcsolódási lehetőségeid vannak?

Én például szintén sokáig voltam depis, mivel egy Nógrád megyei kis faluban éltem, ahonnan nem volt kitörési lehetőségem. A lehetséges barátaim távol laktak tőlem, a faluban szinte senki nem volt rajtam kívül, csak cigány gyerekek, akikkel meg ugye értelmes ember nem nagyon érti meg egymást.

Aztán unokatesóm szerzett nekem Dunakeszin állást és ajánlott nekem egy albérletet, ahol már két haverja élt, de kellett nekik egy harmadik lakótárs, aki én lettem. Most 130 nettót keresek, amiből elmegy kb. 25 albira és rezsire, a többivel meg azt csinálok amit akarok. Egész jól elvagyunk 3-an és már kezdek helyre rázódni. Van éltem, hétvégén szórakozni járunk, elvagyunk.

Neked nincsenek barátnőid? Városban azért elég sok mindent lehetne velük kezdeni. Én vidéken nem tudtam, mert semmi nem volt a faluban, csak egy krimó, ahol a 40-es, 50-es alkesz tirpákok tengették a mindennapjaikat...

Ja és azt nem írtam, hogy többször próbálkoztam én is az öngyilkossággal...

Együtt voltam egy váci lánnyal elég sokáig, úgy tűnt, hogy végre kitörhetek vidékről, náluk éltem egy darabig, aztán megunt és eldobott. Másfél évig tartott feldolgoznom a dolgot, addig kínlódtam miatta, mert én is ilyen önmarcangoló típus voltam és folyamat azt kérdezgettem magamtól, hogy miért voltam kevés, miért nem érdemeltem meg és miért kellett megcsalnia egy ripaccsal. Gyűlöltem és szánalmasnak éreztem magamat, úgy gondoltam, hogy értéktelen vagyok, egy rakás szemét, aztán jött, hogy elköltöztem. De addig másfél éven keresztül folyamat azon járt az agyam, hogyan múljak ki, mert féltem is a haláltól és közben vágytam is rá.

Szerintem keress barátnőket. Sokat segítenek.

"Leírnád kérlek, hogy szerinted milyen az az élet, amit élvezni lehet? Vagy milyennek kellene lennie az életnek, hogy élvezhesd? Nem kell ide, elküldheted privátban is."

Inkább írd le ide, engem is érdekel, hogy mit gondolsz a dologról.

Szerintem az a jó élet, amikor az ember sokat van olyan társaságban, ami kedvére való és tesz olyan dolgokat, amik szintén a kedvére valók.

Ha egyedül vagy és magányos, az nagyon ki tud készíteni...

Hogy itt mennyi idióta van?!:D

Leírja hogy "városi lány vagyok". Erre a kövi. kérdés hogy te fiú/lány?

Köszönjük Emese!

Mi lenne ha a sajnáltatás és a folyton negatív dolgokra való fókuszálás helyett, meglátnád azokat az értékes dolgokat, amikért érdemes minden reggel felkelni?! ;)