Személyiségzavarosok, ti is úgy érzitek, hogy a személyiségetek váltakozik A-ból B-be?

(Bpd-s vagyok)

Olyan, mintha belülről másnak érezném magamat, valamikor egy korábbi belső én van, amikor egy új belső ént érzek. Leginkább a céljaim, motivációm és világlátásommal kapcsolatosak ezek a belső váltakozások akár napról napra is megtörténhet. Nem érzem magamat teljesen másnak, tudom ki vagyok egy részben. De egy másik részem váltakozik. Nem tudom ezt normálisan megfogalmazni bocsi, már általánosban is volt ilyen, hogy egy korábbi belső énhez tértem vissza nem tudatosan, ami mondjuk jobb érzéssel töltött el(nem csecsemő vagy ilyenek, ami regresszió), motiváltabb volt, de volt h csapongott a belső ki vagyok/mi vagyok érzésem. Disszociatív személyiségzavarom nincs, szóval nem változik egy teljes fordulatot a személyiségem,nincsenek alterjeim. Inkább a belső énképem, ami instabil és könnyen átformálódik külső hatásra. Tudom, hogy bpd-nek van ilyen tünete. De ez most tényleg ez lenne, amit érzek?

Másik , h alapvetően elégedetlen vagyok az életemmel, jó szakon tanulok, de nem szeretem, olykor megelégszek vele, motiváltabb vagyok. Viszont már azt se tudom, hogy azért van-e ez, mert én döntöttem sz@rul, lehet a személyiségzavarom miatt nem vagyok képes megtalálni a helyemet, mert mindig csapong a figyelmem és, hogy mit érzek magamnak valónak = nem tudom mi nekem való. Gyűlölöm ezt az egészet.

Nektek is van ilyen? Ha igen, ti hogy viselitek ezt el? Lehet ezzel valamit kezdeni, annak ellenére hogy nem szüntethető meg teljesen?

Akarok majd pszichológusommal is erről beszélni, de kíváncsi vagyok arra, hogy van e más is így ezzel.