Hogy kezdtétek el a terápiát? Milyen volt?

Január óta elkezdtem terápiára járni, mert sokat szorongok és sokszor nem merek emberekkel rendesen beszélni, nagyon sok mindentől félek.

Úgy érzem, az, hogy elkezdtem pszichológushoz járni, teljesen padlóra küldött. Semmi mással nem tudok foglalkozni, csak ezen kattogok, a fejemben mindig vele beszélgetek és mesélem az életem. Közben a valóságban nagyon lassan nyílok meg előtte (azért van valami haladás), még mindig nagyon sokminden van amit meg sem említettem. Sok testi tünetem is van miatta, fáj a fejem, szédülök, ilyen gyenge pánikrohamszerű érzések törnek rám.

Ez normális? Nektek hogy volt az elején? Hogy sikerült megnyílni? Titeket is ennyire megviselt? Ez majd javulni fog? Érdekel, hogy másnak is ekkora dolog-e ez, mint nekem. (26/n)