Személyiségzavarosok, ti is úgy érzitek, hogy a személyiségetek váltakozik A-ból B-be?
(Bpd-s vagyok)
Olyan, mintha belülről másnak érezném magamat, valamikor egy korábbi belső én van, amikor egy új belső ént érzek. Leginkább a céljaim, motivációm és világlátásommal kapcsolatosak ezek a belső váltakozások akár napról napra is megtörténhet. Nem érzem magamat teljesen másnak, tudom ki vagyok egy részben. De egy másik részem váltakozik. Nem tudom ezt normálisan megfogalmazni bocsi, már általánosban is volt ilyen, hogy egy korábbi belső énhez tértem vissza nem tudatosan, ami mondjuk jobb érzéssel töltött el(nem csecsemő vagy ilyenek, ami regresszió), motiváltabb volt, de volt h csapongott a belső ki vagyok/mi vagyok érzésem. Disszociatív személyiségzavarom nincs, szóval nem változik egy teljes fordulatot a személyiségem,nincsenek alterjeim. Inkább a belső énképem, ami instabil és könnyen átformálódik külső hatásra. Tudom, hogy bpd-nek van ilyen tünete. De ez most tényleg ez lenne, amit érzek?
Másik , h alapvetően elégedetlen vagyok az életemmel, jó szakon tanulok, de nem szeretem, olykor megelégszek vele, motiváltabb vagyok. Viszont már azt se tudom, hogy azért van-e ez, mert én döntöttem sz@rul, lehet a személyiségzavarom miatt nem vagyok képes megtalálni a helyemet, mert mindig csapong a figyelmem és, hogy mit érzek magamnak valónak = nem tudom mi nekem való. Gyűlölöm ezt az egészet.
Nektek is van ilyen? Ha igen, ti hogy viselitek ezt el? Lehet ezzel valamit kezdeni, annak ellenére hogy nem szüntethető meg teljesen?
Akarok majd pszichológusommal is erről beszélni, de kíváncsi vagyok arra, hogy van e más is így ezzel.
válasza:én is bordi. nálam is van külső meg belső én, ( ami vagyok és amit mutatok ) de stabilak. de a saját képem magamról az állandóan változik.
én 46 évesen nem tudom mi leszek ha nagy leszek. dea bordik ilyenek változó identitás, hogy ki vagyok mi vagyok. huszonévesen erőltetve próbáltam megtalálni önmagam de rájöttem hogy nem megy. most már elfogadtam. ha nyitott vagyok erre az állandóan alakuló énképre, akkor már nem okoz olyan bosszúságot.
nem döntöttél szarul, mert egy bordi mindig megkérdőjelezheti magát.
válasza:Igen, a közhiedelemmel ellentétben, ez nemcsak borderline tünet, hanem az összes személyiségzavarra jellemző. A személyiségzavar lényege, hogy van egy belső és egy külső én, de a “külső szelf” nem azonos a belsővel, ami kvázi az autentikus identitás. Traumák hatására alakult ki, és azzal tanult meg az illető túlélni, megküzdeni a nehézségekkel. Úgy tudom, hogy egyedül a pszichopatáknak nincs erős belső szelférzetük, ezért is másolják a környezetüket, de ez a borderline-ra is jellemző.
A nárcisztikusok külső szelfjét grandiózusos szelfnek is szokta említeni a szakirodalom, de van egy viszonylag stabil belső identitásuk, a borderline-nál ez nagyon töredezett.
Nem tudom, hogy a pszichológus alatt pszichoterapeutát értettél-e, de mindenképp az utóbbi tud ebben segítséget nyújtani.
válasza: válasza:Köszi a válaszokat.
#1 És ez karrierben/munkában ez mennyire hátráltat(ott)?
A saját képed magadról és a belső én között mi a különbség?
Azt vettem még észre, hogy sémás megközelítésben sokszor 1-1 séma kerül dominanciába és kb. mintha más lennék, környezethez is máshogy viszonyulok.
De ezekből kb. semmi nem feltűnő a környezetemnek, csak a hangulatingadozásom.
Terapeutához meg már járok, ott akarom majd kibeszélni, de az más.
Külső énkép alatt mit értetek, amit a környezet érzékel, vagy amit én érzékelek fizikális külső?
#3 Akkor miben nyilvánul meg az instabilitásod?
válasza: válasza:6: Ha egy páciens belső világa nem töredezett, akkor a borderline helyett sokkal valószínűbb az ún. “borderline személyiségorganizáció” (ez egy fenszi kifejezés arra, ha valaki csak B klaszteres személyiségjegyeket hordoz) és a terapeuta inkább hisztrionikus személyiségzavarra vagy komplex PTSD-re gyanakszik.
Az utóbbi esetekben van egy mondhatni stabil belső mag vagy énkép, de a traumák berétegzik. Annyi, hogy egykét trigger hatására ez a mag átmenetileg meglazulhat, ilyenkor pl. disszociációt tapasztal a páciens.
“Külső énkép alatt mit értetek, amit a környezet érzékel, vagy amit én érzékelek fizikális külső?”
A külső én dióhéjban annyit jelent, hogy amennyiben gyerekként nem tudtál kibonatkozni vagy megélni az érzelmeidet, mert a környezet folyamatosan invalidált és bántott, akkor kialakult egy védőpajzs, azaz a külső én, aminek az volt a funkciója, hogy egy ideig-óráig megvédje a belső ént. Azonban minél tovább tartott a bántalmazás, annál jobban rögzült, míg az alapvető működésmóddá nem vált. Itt már személyiségzavarról beszélünk. A borderline páciensek esetében sajnos nagyon megsérült a belső én, ezért is érzik fluidnak az identitásukat. A gyakori disszociáció mellett valóságvesztést is tapasztalhatnak (átmeneti paranoiát vagy pszichózist). Minél súlyosabbak a tünetek, annál sérültebb a belső én is. Ezért is hosszabb és összetettebb egy borderline terápiája.
válasza:6-os.
Nekem c-ptsd + border is van. Hisztrionikus nincs. Az énképem + érdeklődés stb stabil és nem hasítok.
#6 köszi, érdekes volt olvasni, meg elgondolkodtat mindig ez. Lehet ezért van, hogy mindig másnak érzem magam emberek között, meg nagyobb hangsúlyt fektetek az öltözködésre, úgy érzem nem tudok önmagam lenni semennyire sokszor, mintha kiesne egy részem olyankor vagy lenne rajtam egy blokk. Ami valamennyire normális is lehet még, csak nem tom, én úgy érzem akkor is ez van, amikor már semmi szükség nem lenne erre, és én se akarok olyan lenni, rideg, távolságtartó, passzív.(igaz van amikor jön magától vmi melegség mások irányába) De ezt részben tudom, hogy miért jöhet és miért passzív ez is, részben bántások igen, de voltak szekunder érzések másoktól átvéve, stigmatizációs gyerekkori élmények stb. Durva, hogy mekkora ficamot tudnak ezek okozni. :D
Könyvet esetleg nem ismersz ilyesmiről?
3,8: az érdekes, mert ahogy #2 is vélekedett és ahogy én is tudom, a személyiségzavarok amiatt is személyiségzavarok, mert instabil az énkép. Ugye mindegyik típusnak vannak fővonásai, amik extrémek és ezek állapotok, van mellette azért egy épebb én is, amibe visszabillen trigger után az ember, és az rácsodálkozik a szem.zavaros szélsőséges reakcióján. Emiatt pedig egy disszonancia jelen van a személyiségben. Legalábbis nekem eddig ez jött át, sémás megközelítéssel meg még egyértelműbb. Mert sémákból is magasabb értékek jönnek ki és több séma egyszerre. Ezek a sémák is disszonanciát okoznak belül, mert patológiásak és adott helyzetben jönnek ki.
Nálam amúgy az intenzív elhagyatástól való félelem hiányzik, lightosan mondjuk megvan más formában, meg nem volt nálam self-harm fizikálisan falcolás formában meg ilyenek, másfélében mondjuk kijön ez is, de nem vagyok a nagyon impulzív típus.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!