Szerintetek hatni fog az antidepresszáns?

Én azt ajánlom, hogy tegyétek le a függőséget és mellékhatásokat okozó mindenféle pirulát, mert az egyetlen, ami segít, az ti magatok vagytok. Egy gyógyszer nem képes elmulasztani a lelki problémákat, esetleg csak elnyomja a tüneteket, de sokszor még azt sem teszi, de közben mindenféle mellékhatások jelentkeznek a depresszió, szorongás, pánikrohamok mellett.

A probléma okát kell megkeresni, és azt megszüntetni, a lelket kell meggyógyítani, akár külső segítséggel.

Tapasztalatból mondom, hogy csak mi tudunk magunkon segíteni, én gyerekkoromtól kezdve szörnyűségeken mentem keresztül, nagyon sok erőszakot kaptam szeretet helyett, meghaltak a szeretteim, aki életben maradt, az cserben hagyott, amikor rákos lettem és a komoly műtét után egyedül kellett mindent csinálnom. Minden pénzem orvosokra, gyógyszerekre ment el, anyagilag, lelkileg és egészségileg is padlón voltam. Azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Teljesen lenullázódott az életem.

Mire végre egyenesbe kerültem, Édesanyám elhunyt, a szemem előtt. Úgy érzem, hogy ez még annál is kegyetlenebb érzés, mint amikor a totál nullán voltam.

Igaz, hogy nagyon sokszor gondoltam azt, hogy kivégzem magam, de olyankor az állataimra gondoltam, mert nekik csak én vagyok, szükségük van rám és barátaim is vannak, akiknek hiányoznék. És arra gondolok, hogy biztos van valamilyen oka annak, hogy ezen a világon maradtam, pedig kiskoromban is nagyon beteges voltam, többször megállt a szívem és minden bajom volt. Életem során nagyon sokszor voltam a halál kapujában, kétszer is nem olyan régen, de mindig túléltem. Azt akarom hinni, hogy nem azért maradtam itt, hogy szenvedjek, hanem várnak rám nagyon boldog napok is, amelyek kárpótolnak majd a sok átélt rosszért.

Sokan azt mondják, hogy olyan vagyok, mint a Főnix madár, ami feléled hamvaiból. Igazából nem könnyű úgy felállni, amikor az ember nullán van, de sikerül. És gyógyszer nélkül sikerül, hiszen saját akaratunk minden pirulánál erősebb és hasznosabb, mellékhatás sincs.

Akármilyen bajunk is van, lehetne rosszabb is, erre kell gondolni.

Én arra gondolok, hogy nem vagyok lebénulva, ágyhoz kötve, pelenkázva életem végéig. Vagy nem kell tolószékben, vagy szétégett testtel élnem, vagy olyan bajjal, ami megeszi élve az embert. Van hol laknom, nem vagyok hajléktalan, és még sorolhatnám.

Én tudom, hogy mitől lettem depressziós, ezért tudom magam gyógyítani, de sokan elnyomják vagy nem tudják az okot. Az okot kell megkeresni és kezelni, de nem gyógyszerrel, hanem önismerettel és akár segítséggel, ha egyedül nem megy. Olyan munkát és elfoglaltságot kell keresni, ami lefoglal és érdekel. Hogy ne legyen idő gondolkodni.

Ismerem a folyamatos pánikrohamokat, idegösszeroppanást, halálfélelmet, halálvágyat, szorongást, és a többit.

Akár hozzám is fordulhattok, ha nincs hol segítséget kérni.