Nincs erőm tovább élni, ez már nem normális?

Rengeteg problémám és traumám van, most kezdtem el szakemberhez járni, azt érzem nagyon lassan haladunk és úgy érzem mintha egy hatalmas nyílt sebet egy sebtapasszal próbálnánk meggyógyítani. Nagyon nem vagyok jól, nincs kihez forduljak. A családommal kb semmiről nem tudok beszélni, teljesen elzárkóznak ettől a témától is és nem is bízok meg bennük. Úgy érzem állandóan teljesítenem kell, de semmi nem sikerül, kudarcok sorozatának élem meg az életem. Egyetemre nem járok be, mindenki úgy tudja, hogy nemsokára ballagok, fogalmam sincs hogy közöljem velük, hogy mégsem, és sajnálom, hogy egy csak egy beszari roncs csalódás vagyok. Szerettem tanulni mégsincs erőm és beilleszkedni sem sikerül. A napjaim nagyon monotonak, kb. nem csinálok semmit, felkelni sincs kedvem és nem tudom megengedni magamnak, hogy élvezzem az életet, mert csak egy csalódás vagyok, egy kudarc. Nagyon gyakran érzem azt, hogy nem bírom tovább és nem szeretnék tovább élni, de nem akarok másnak evvel traumát okozni, bár az számomra kínzóan fáj, ha látom, hogy sírnak miattam, ez sem jobb. A legtöbb kapcsolatomat, megszakítottam, kb senkinek nem válaszolok sem üzenetben, sem telefonon, szégyellem magam, nem tudok döntéseket hozni, nem értem mi történik. Lehet kicsapnak egyetemről is, de ahhoz is bátortalan vagyok, hogy felvegyem a telefont. Fogalmam sincs hogy jutottam el idáig, annyira nem ezt akartam, annyira boldog akartam lenni, de nem sikerül. Az állandó szorongás és a rossz gondolatok megbénítják az egész életem. Nincs erőm semmihez, tudom, hogy munkát kellene keressek, de nincs erőm, az sem érdekel ha az utcára tesznek és félek, hogy valami nincs rendben a testemmel, már egy fél éve majdnem folyamatosan vérzek, de annyi pénzem sincs és bátorságom sem, hogy elmenjek orovshoz.