Egy sovány, vékony hangú és nem túl magas férfinak milyen kilátásai vannak az egész életére nézve?

"Nem tudok menni sehova a hangom miatt." Na ez a butaság, amit bebeszélsz magadnak. Tudod, vannak olyan emberek, akik némák, mégis elmennek hazulról, vannak olyanok, akik csak géppel bírnak beszélni. Légy nyugodt, nem ül mindenki otthon a négy fal között, és sajnáltatja magát.

Neked tényleg nem a hangoddal van a fő bajod, hanem a mentalitásoddal. Nem forog minden a hangod körül, bármennyire is azt hiszed. De ha ennyire zavar a hangod, akkor tanuld meg a jelbeszédet, és menj el pl. valamilyen olyan szociális munkakörbe, ahol szintén jelbeszéddel kommunikáló emberek vannak, még jót is tennél.

De az, hogy nem csinálsz semmit, nem is fog vezetni semmire. Magyarán, akkor lesznek jó kilátásaid az életedre nézve, ha teszel is érte valamit. Minél előbb, annál jobb.

em a kinézeted az elsődleges gond. Tanulj, dolgozz, tűzz ki célokat, és érd el!

Ki fogsz virágozni egyszer csak

176 cm magas vagyok, ~80 kg, zömök testalkatú.

A karjaim vékonyabbak, de nem vészes. Régen kondiztam, de minden egyes percét rühelltem. Egyszerűen nem nekem való.

A hangom mélyebb ("te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb" hehe), de kicsit beszédhibás vagyok, néha összekeverednek a fejemben a gondolatok.

Önbizalmam a külsőmet leszámítva kb. rendben van, évekig jártam természetgyógyászhoz/pszichológushoz. Mostanában igyekszem többet emberek közé járni, de nagyon nehezen megy a barátkeresés.

Villamosmérnökként végeztem, informatikai területen dolgozom, az örökölt lakásomban élek, amit némi segítséggel, de magam újítottam fel.

Mindegy is, nem akarom az egész életemet ide kiteregetni.

A lényeg, hogy a lőtéri kutyának nem kellek. Ahogy feljebb említettem, próbálok barátkozni, ismerkedni, de nagyon nehezen megy. Főleg interneten ismerkedem, mert igazából baráti köröm konkrétan nincsen. Társkeresőket próbáltam, és annyira nem kaptam ott a lányoktól pozitív visszajelzést, hogy abszolút esélytelennek gondolom a dolgot.

Pedig -és most ne haragudj meg ezért-, objektívan nézve az élet majdnem minden területén jobban állok, mint te. És még ez sem elég...

Néha órákig elmélkedem, akár otthon, akár séta közben, hogy mi kell még? Mi kell az embereknek? Mi kell társkeresésnél? Mit javítsak még magamon?

22F

#27

Kedves vagy, de évek óta ezt mondogatja nekem mindenki. Én viszont már belefásultam a magányba, a céltalan próbálkozásba.

Kifejezetten társkeresési céllal már nem is próbálkozom ismerkedni.

A lányokkal való ismerkedés során úgyis mindig úgy jártam, hogy vagy már volt párja, vagy valakivel már kavart/kezdett összejönni valami, vagy egyéb okok miatt nem akart párt, vagy egyszerűen csak nem jöttem be neki, barátzónába tett.

Ennyi.

Kivétel nem nagyon volt, ha volt, nos, azokkal a lányokkal meg én nem szerettem volna ismerkedni. Ők általában súlyosan elhízott, tanulatlan, buta lányok voltak... az meg, bármennyire azt sulykolná belém pár fórumtárs, nem az én szintem azért. Akkor már inkább a macskák, vagy az egyedüllét.

#26