Élet ez így egyáltalán?

25 éves "fiatalember" vagyok, iszonyúan sovány. Mindig is hulladék voltam, a hangom nem mutált rendesen, az egész életem a szorongásról szólt. Az egyetem első évében, 20 évesen kerestem egy személyi edzőt meg egy helyet, ahova pár hónapig jártam. Aztán már anyagilag is kezdett ez az edzőhöz járás terhes lenni, így magamtól jártam. Az egésznek az lett a vége, hogy már annyira szorongtam hónapok után a lemenéstől, hogy sokszor nem is ettem rendesen előtte se és utána se. Húsz-harminc perces edzéseket bírtam, aztán beláttam, hogy semmi értelme, így ott is hagytam. Aztán otthon edzegettem, persze ugyanolyan sovány maradtam és semmi nem változott. Mindenféle vizsgálatot bejártunk, hogy mi lehet a baj, nyilván semmit nem találtak. Aztán kezdtem megelégedni magammal, így soványan is mikor beálltam a tükörbe, nem láttam magam annyira nyomoréknak. Aztán mostanában voltam pár házibuliban, meg készültek rólam egészalakos képek és valahányszor megpillantottam egy-egy ilyen képet, irtózatosan elvörösödtem. Gyakran mondják, hogy iszonyú sovány vagyok, de valahogy ezt sose vettem magamra. Tegnap beállítottam a telefonomat videorögzítésre és boxerban elkezdtem a kamera előtt pózolni, és láttam, hogy mennyire borzasztóan nézek ki. Sokszor látok vékony fiúkat, kondis instagramokat előtte utána képeket, viszont ennyire tragédia külsőt még SOHA nem láttam. Vannak vékony fiúk, de iszonyú széles vállakkal és általában a lábuk se olyan vékony. Teljesen összeomlottam, mert mindent megmagyaráz, hogy miért nem vesz senki se komolyan, pláne az ellenkező nemből... 53 kiló vagyok 176 centivel... Csak a nagy fejem van meg a keskeny vállam... legszívesebben felakasztanám magam a szégyentől.