Miért nem fogunk néhányan össze és kísérünk el a gyászában egy fiatalabb vagy idősebb hozzátartozót? Nem lenne sokkal könnyebb?
Miért annyira tabutéma társadalmunkban a halál? Miért nem gondolunk arra, hogy ha valakinek segítünk egy nehezebb időszakában, akkor mi is esetleg jó dolgokra számíthatunk az életben? Akár a figyelemmel/törődéssel megajándékozott illetőtől, ha majd nekünk lesz szükségünk segítségre, akár mástól?
Nem hinném, hogy csak nekem volt olyan édesanyám az életben, aki csupa szív és derű volt - aki mindig annyi jót tudott adni, hogy abból másnak is bőven juttassak, akinek éppen szüksége lenne rá...
"Miért nem gondolunk arra, hogy ha valakinek segítünk egy nehezebb időszakában, akkor mi is esetleg jó dolgokra számíthatunk az életben?"
Miért vagy ennyire számító? A segítségnyújtás nem véletlenül az önzetlenségről szól, amiért nem vársz el semmit, még az élettől sem?
A gyász mindenkinek a magánügye. Majd ha valaki kér segítséget, akkor majd segíthetsz neki, ellenkező esetben hagyd a másikat békén.
A gyász egy bensőséges folyamat. Attól nem biztos, hogy jobb lesz a másiknak, ha a nyakán lógsz segítségnyújtás címszóval.
Miért lenne számító dolog, ha kölcsönösséget feltételez az ember? Így egyenlítődnének ki a dolgok.
Elég sok esetben lehet azt is gyásznak nevezni, ha párkapcsolat szakad meg. Sokan írnak ilyen témával kapcsolatban.
Jó, ne legyen tabutéma a halál, támogatom. Régi gyökerei vannak annak, hogy miért, így alakult, végül is nem is ezt célozza a kérdésed, hanem a megoldást. Te nem tudod ezeket a kialakult kultúrköri szokásokat megváltoztatni egy pillanat alatt. Tenni kell érte, idő és energia. Évtizedek, gondolom. Az első lépést megtetted. Én fogékony vagyok rá. Beszéljünk tovább arról, hogy ne legyen a halál tabutéma a társadalomban, tartsuk életben ezt a kiírt kérdést. Hogy máshogy képzeled a változtatást? Ötleteket szívesen fogadok. Manapság hol lehet legjobban eljuttatni az igét az emberekhez? Szerintem közösségi felületeken. Fb, instagram. Vagy influenszerek útján, ők is vagy neten vagy széles élő közösség előtt adnak elő. Pál Feri vagy Szabó Péter, Almási Kitti.
Folytasd.
"Miért lenne számító dolog, ha kölcsönösséget feltételez az ember?"
Mert, ha én önzetlenül segítek valakinek, akkor semmit se várok ezért cserébe, te pedig igen, és ezért vagy számító, önző és álszent.
Ezt másképpen is meg lehet fogalmazni. Ítélkezést nem fogadok el!
(Sajnos ezt nem írtam oda, hogy kultúrált válaszokat várok. Most pótolom.)
3-as válaszoló: eszembe jutott valami, amit szerettem volna megvalósítani ezzel kapcsolatban. Kicsi koromban átestem egy-két rokon (dédszülő) elhalálozásán és sokáig nem tudtam, mi bánthat belülről.
Ha lehet, inkább privátban írjunk egymásnak erről az ötletről - leginkább azért, mert ha erre fogékony embert találok, mások a nyílt fórumon annyira elutasítóak lehetnek, hogy ez egyetlen érdeklődőmet is elveszíthetem.
Nagyon szépen köszönöm a támogatásodat! Igazán jólesik, hogy vannak még emberek, akikkel érdemes talán hosszabban is levelezni! :)
#6
Mi van, fáj az igazság?
Amit írtam, azt hogyan fogalmazod meg másképpen, hogy neked, azaz az egódnak tetszen?
Ha te önzetlenül segítesz valakinek, akkor tényleg semmit, de semmit nem vársz el cserébe!
Ha nem így gondolod, akkor teljesen igaz rád, amit írtam.
Te pedig fogadd el, hogy nem vagy önzetlen. Lehet, azért reagálsz erre így, mert te szentül hiszed magadról, hogy az vagy, pedig a leírtak alapján nem ez jön le.
Milyen önzetlen segítség az, ha elvárom majd az élettől, vagy esetleg más emberektől, hogy ugyanezt majd viszonozzák nekem is?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!