A transzoknál miért a testet igazítják a tévképzethez és miért nem a tévképzetet próbálják megszüntetni, gyógyítani?

Miért kell mindenkinek mások életével foglalkozni? Én is azt akarom, hogy önmagam lehessek, és rendkívül zavarna, ha azt mondanák, hogy alkalmazkodjak mások elvárásaihoz, mert elvileg az a természetes, azt várja el a társadalom, és ha ezt nem értem meg, akkor agybeteg vagyok, akit gyógyítani kell.

Ha valaki úgy érzi, hogy az önmegvalósításhoz például nemet kell váltania, hát tegye. Az ő élete. Semmi értelme nem lenne erőszakkal nekiesni. Mindenki ragaszkodik a saját személyiségéhez, amit fejleszthet, alakíthat, hogy egészséges lelkű ember lehessen.

(Mondjuk azt nem értem, hogy kapcsolódik a nemváltáshoz az, ha valaki valamiféle mindenható Jézus akar lenni.)

Vannak, akik már kiskorukban is úgy érzik, hogy ők rossz testbe születtek, pedig nem hallanak ilyenekről a környezetükben, nem néznek tévét, nem olvasnak újságot, nem hallgatnak rádiót, nem interneteznek.

És vannak olyanok, akiknél kamaszkorban-fiatal felnőttkorban valami elbizonytalanodás történhet pont a fenti médiumok miatt. (Úgymond talán eszükbe se jutott volna ez, ha nem tudnak arról, hogy van ilyen.)

Nekem konkrétan van olyan ismerősöm, aki nő volt, amikor megismertem és most már férfi. Női neve volt és most férfi. Nem kicsit furcsa valakit mondjuk Ádámnak szólítani, aki korábban Bori volt. Ő egy átlagosnál tényleg sokszorosan intelligensebb ember (az iq tesztjét a mensánál csinálta, a lehető legmagasabb pontszámot kapta). Sajnos elég komoly pszichés problémái vannak (szorongás, depresszió). A párja meg egy olyan nő, aki férfi volt. Hát furcsa az élet.

15

"(Mondjuk azt nem értem, hogy kapcsolódik a nemváltáshoz az, ha valaki valamiféle mindenható Jézus akar lenni.)"

Én írtam korábban egy másik kérdés alá, hogy azért nem téveszme az, hogy valaki más nemű akar lenni, mert a leggyakoribb téveszmék azok, hogy a) meg akarnak mérgezni b) Jézus Krisztus vagyok.

Egyébként nyilvánvalóan nem betegség, hiszen sem a környezetnek, sem magának nem árt egy transz.

A betegség olyan, amitől az ember teste-lelke-szelleme károsodik, sérül. Egy szabad világban mindenki nyugodtan lehetne bármilyen szexuális orientáltságú, akár tarthaná magát nembinárisnak is, bár ez sajnos még nekem is meredek.

Az alkoholizmus is betegségnek számít ma már, bár én még alkoholistaként sem tudom eldönteni, hogy ez tényleg betegség-e vagy gyengeség-jellemhiba.

#kérdező

"#5 Elhiszem, hogy eddig nem sikerült rá megoldást és gyógyírt találni, de a rákra sem, mégsem mondjuk azt, hogy az nem betegség."

Nos a WHO levette a betegségek listájáról, tehát hivatalosan az orvosszakma nem tekinti betegségnek. (abba ne mennyünk bele, hogy sokak szerint politikai nyomásra tettek így, mert ez egy meddő vita lenne)

Azért a rákot ne hasonlítsd a transzneműséghez. Egy rákos beteg, ha nem kezelik (kemó, sugár stb.) meghal. Egy transznemű nem fogy belehalni ha nem kezd bele a tranzícióba. De ha megfelelő orvosi felügyelet mellett hormonterápiát végez és műtéteket csináltat, az többségében az egyén életminőségén nagyban javíthat.

Ezt nem hasra ütésből írom neked, hanem tapasztalatból.

Igen, transznemű vagyok. Önmagam felvállalásával, elfogadásával és a tranzíció megkezdésével jelentősen, pozitív irányba változott az életem. És ezt nem csak én gondolom így, a családom, közvetlen környezetem és a pszichológusom és pszichiáterem is (azok a szakemberek akikhez jártam a szakvélemények miatt, és azóta is kisebb-nagyobb rendszerességgel járok, holott ez már nem lenne kötelező)

"megbélyegezni azokat, akik gyógyítani próbálják."

Pont, hogy azokat bélyegzik meg, akik segíteni próbálnak a hozzám hasonlókon, és saját magukon. Csak éppen nagyon sokan nem tekintik ezt segítségnek, hanem valami személyiség torzító, gyógyszeres vagy egyéb káros terápiát akarnának ránk erőltetni. (ne vedd sértésnek, de te is ezen emberek közé tartozol).

Üdv

Niki