A pánikbetegségben szenvedőknek tényleg a gyógyszer csak a tüneteket kezeli, a kiváltó okot csak terápiával lehet megszüntetni, mi az igazság?

Pici zavar van a fejekben...

SSRI nem benzó. Nem hat azonnal. Lassan hat. Napok, hetek. Szerencsés akinek elsőre mellékhatások nélkül beválik.

A Benzó, Alpra leginkább tűzoltásra jó, illetve a bevezetett antidepresszáns (SSRI SNRI MAO TRI TETRA) kezdeti mellékhatásai csökkentésére.

A pánikbetegség sok esetben 1-2 év gyógyszeres kezelés alatt elmúlik, DE a gyógyszer elhagyásával sok esetben visszatér. Ez lehet már a gyógyszer leépítés fázisában, illetve később bármikor.

A Pánikbeteg újra gyógyszeres kezelésre szorulhat.

Másik eset amikor a gyógyszerek szedése alatt jelentkezik a pánikbetegség, akár másmilyen tünetekkel is.

A kiváltó okok sokfélék lehetnek. Ezért is nem használ sok embernek a pszichoterápia. Véleményem szerint/ el kell különíteni, hogy SPontán, Kognitív vagy Anticipátoros jellegű. Ez befolyásolja a gyógyulást.

Tehát aki a Kérdésedre egyértelmű választ ad, az nagyon bátor.

Tapasztalatból mondom, hogy a depressziótól és a pánikrohamoktól meg lehet szabadulni a mérgező gyógyszerek nélkül.

A gyógyír te magad vagy. Én nagyon sokat szenvedtem testileg és lelkileg az életem során. Bántottak tettekkel ls szavakkal, a lelkemet is összetörték.

Édesanyám most hagyott el két hónapja, karácsony előtt. :(

Pszichológusnál is voltam pár éve, elmondtam a bajaimat, ő pedig azt mondta, hogy itt van egy Xanax recept, váltsam ki, és menjek vissza, ha elfogyott. Kb. 2 évig szedtem, de semmit nem ért, ugyanolyan rosszul éreztem magam, pánikrohamaim is voltak, függő is lettem a gyógyszertől. Tompa voltam, kedvetlen, nem érdekelt semmi. A végén úgy éreztem, hogy elég volt ebből, ha valaki tud segíteni, az csak én magam vagyok.

Onnantól elkezdtem lejönni a gyógyszerről, először csak háromnegyedeket vettem be, aztán feleket, majd negyedeket, végül már csak morzsákat. És amikor elfogyott, nem irattam fel többet. Ez volt az első lépés.

Aztán elkezdtem hasznos dolgokat csinálni, saját magam helyett másokra fókuszáltam. Mindig úgy csináltam, hogy ne legyen időm magamra és a nyomoromra. Önkéntes dolgokat csináltam, segítettem másoknak, magamra nem gondoltam.

A pánikrohamok jöttek még párszor, borzalmas, amikor úgy érezzük, hogy halálos betegségünk van, mindjárt meghalunk, zuhanunk valami végtelen mélységbe, kiesik a szívünk a helyéről, ájulás környékez és gombóc van a torokban és azonnal hívni akarjuk a mentőket. Főleg, ha pont akkor meghalljuk egy mentő szirénáját is.

Én úgy tudtam ebből kijönni, hogy folyamatosan azt mondogattam magamnak, hogy NINCS SEMMI BAJOM, nincs semmi bajom, nem vagyok beteg, ezt csak az elmém csinálja. Nem könnyű akkor ott homályos elmével ezt belátni, de lehetséges. Tulajdonképpen olyankor a saját agyunkat próbáljuk legyőzni, hiszen onnan jön minden.

Aztán a szobában lévő tárgyakra figyeltem, mondogattam a nevüket, a színüket. Például itt egy toll, piros, az asztal barna, képben vagyok, ez a poharam, átlátszó, ma vasárnap van, és így tovább.Volt, hogy kiültem éjjel a konyhába és a főúton haladó autókat számoltam, mondogattam a színüket, számoltam, hogy hány ment el.

Azzal, hogy ezekre a piti dolgokra összpontosítottam, "megzavartam az agyamat", és elmúlt a roham.

2 éve nem volt egy sem, és nem szedek gyógyszert. Ha megint elkapna ez a pocsék roham, nem félek tőle, mert már tudom hogy kell kezelni.

A depressziómat is legyőztem, és most is csak rettentően szomorú vagyok anyukám miatt, és szeretnék vele lenni, de nem vagyok depressziós.

60 mg piszkosul nagy adag, csak ártasz vele a szervezetnek.