Az én hibám ugye?
Nem tudom, hogy veleszületett gond-e vagy más állhat a háttérben, de úgy érzem lényegtelen mert az én hibám.
4 évesen kezdtek a stresszel problémáim lenni és bántalmaztam is magamat. Szándékosan felsértettem a térdemet például, de bevett szokás volt a ragtapasz felragasztás és letépés is.
Általános iskolásként elszigetelődtem valamennyire. Beilleszkedni sem tudtam soha rendesen. Nagyjából 6.osztály körül kezdtem depressziós lenni az iskola és a szüleim miatt. Mindig is sok konfliktus volt otthon. Újra bántalmazni kezdtem magamat, erősen diétázni kezdtem és abbahagytam tanulást.
Gimnáziumban ez folytatódott, de megjelent az öngyilkosság gondolata is. Érettségi körülre terveztem, de bejutottam egyetemre valahogyan. Most nem tudok mit kezdeni magammal.
Elsőéves egyetemista vagyok, párkapcsolatom 1 teljes éve van már. Ha nem lenne türelmes és megértő a párom, akkor rég vége lenne már. Fenyegetőztem öngyilkossággal is, teljesen véletlenszerűen ugrál a hangulatom. Egy ideig jól vagyok, aztán valami kisebb dolog megbillent és kész, utálom az életem, hülye vagyok, minden vagyok, minek élek stb.
Nem igazán volt eddig lehetőség szakemberhez menni. Egészen egyetemig nem igen mehettem sehova, de úgy érzem akkor is az én hibám, hogy idáig jutottam. Nem tanulok semmit, pedig kéne. Szeretném ha lenne belőlem valami, de nem teszek érte. Eszem lenne hozzá az emberek szerint, de nagyon lealacsonyítom magamat és én nem látom amit ők. Semmit nem csinálok tulajdonképpen. Fekszem, ülök a sötétben, önszántamból nem teszem ki a lábamat a házból, szorongok házon kívül.
Jogosan érzem, hogy az én hibám az egész? Sosem tettem semmit, hogy jobban legyek. Elgondolkodtam hogy esetleg veleszületett dolog lehet-e a problémám és azért nem segített eddig semmi, de nem akarok ezzel takarózni.
válasza:1. Menj el szakemberhez! Most! Nagyon rugalmas életszakaszban vagy, majdnem akármit kijavíthatsz, ha akarod.
2. A kérdésedre a választ neked kell megadnod, de a bajaidból látszik, hogy ez kevéssé a te hibád. De ettől még neked kell helyretenni, mert más nem lenne rá képes (még ha okozta is), mást feleennyire sem érdekel.
válasza:Azt írod, hogy sok konfliktus volt otthon. Nem írod, hogy pontosan mi, de nagyon valószínű, hogy traumatizálódtál gyerekkorodban, esetleg valaki azt a hitet alakította ki benned, hogy miattad van konfliktus a családban. Egy gyerek nagyon könnyen elhiszi ezt. Ezért lehet az, hogy bünteted magad valamilyen vélt bűnöd miatt. Ami nem, nem a te hibád!
De ebből az állapotból csak te tudsz kilépni. Keress segítséget, mert szükséged lenne rá. Nem szégyen, nem gyengeség segítséget kérni. Egy gyerek nem tehet a szülei, a családja problémáiról, nem a te hibád! De az életed a te kezedben van.
válasza:Tényleg nem a te hibád,hanem a szüleidé..sőt életkorodból,lefoglaltságodból kifolyólag még a felelősséget sem tudtad igazán felvállalni,hogy meggyógyulj...
A legelső amit viszont megtehetsz önmagadért azaz,hogy tudatosítod,hogy:
Kié a felelősség 1 egészséges,bensőséges és stabil háttérért ahol egy gyerek az érzelmi biztonságból nekirugaszkodhat a külvilágnak..a suli csak rontott rajta..
El kell kezdened a befelé fordított erőszakot (önpusztítást) kifelé fordítani és hárítani azokra akik valóban tehetnek a helyzetedért...bár érdekesen hangzik ez az első lépés a gyógyulás felé,kérdezz meg egy szakembert...
válasza:Utolsó szerint:
El kell kezdened a befelé fordított erőszakot (önpusztítást) kifelé fordítani és hárítani azokra akik valóban tehetnek a helyzetedért.
Mi van akkor, hogy ha akik tehetnek róla, kicsit se érdekli őket és nem foglalkoznak vele. Vagy rosszabb esetben talán még ki is röhögik majd amiatt amit mond nekik.
Ez még rosszabb érzést kelt majd és méginkább jobban vezet majd a depresszióhoz és az önsanyargatáshoz.
válasza:#4: Igen, a kifelé fordítás veszélyes, káros is lehet.
Nálam a kérdezőénél sokkal jobb volt a helyzet, de a szüleim nekem is "vétkesek " voltak (amit ugyancsak nekem kell rendberakni). Amikor a kifelé fordítás történt, apám teljesen értetlen volt (majd meghalt), anyám megdöbbent, megsértődött, több hónapos csöndeket produkált. Aztán értette meg csak nagy nehezen.
Kérdező! Ezt ne a szüleiddel beszéld meg, hanem a pszichológussal! És mielőbb!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!