Hogy magyarázzam el egyszerűen a családomnak hogy nem az én hibám hogy mentális betegségem van?

Mondd, hogy

"Anya, figyu, nézz ide!

Nem miattad vok hülye!

Ne szivassál engemet,

Ne verd el a seggemet!

Nem kell ide vastag mókus,

Csak mezei pszichológus."

/vers/

Szia! Neked mi a bajod?

Nekem gyerekkorom óta van szorongásos depressziós betegségem. Maga a pokol. Ha kijövök nagyon jól vagyok de sajnos vissza is esek.

Apukám egy igazi bun.kó. gyerekkoromban vert bántalmazott. Elvitt pszichiáterhez, pszichológushoz is. Ők elmondták neki mi bajom van. Nem hitte el. Azt mondta hülye vagyok és halucinálok csak hogy ne kelljen dolgoznom.

Évek óta nem beszélek vele mert a szemében csak egy lusta dö.g vagyok aki sz.emét és kihasználja az embereket.

Anyum felfogta. Ő is ebben szenved.

Nem tudok okosat tanácsolni. Mondjuk annyit hogy ne foglalkozz velük.

"Leülteted őket a pszichológussal beszélgetni pl. "

Felnőtt terápiában a protokoll tiltja, hogy a pszichológus beszélgessen a családtagokkal! Az én szüleim fel akarták hívni a pszichológusom, hogy "majd ők elbeszélgetnek vele", de a pszichológusom közölte, hogy udvariasan el kellett volna hárítania a kezdeményezésüket ő ugyanis nem beszélhet a családommal a terápiámról egyáltalán.

(Gyermek és ifjúsági terápia nyilván más, de a felnőtt terápiákra a fentiek vonatkoznak.)

Kérdező, sajnos ez a 22-es csapdája. Gondolj bele: HA a családod megértő, támogató lenne, akkor nem lenne mentális betegséged.

Sajnos a gyógyulásban éppen az az egyik legnehezebb dolog, hogy megértsük és elfogadjuk, hogy önsorsrontó gondolkodás, ha azoktól várunk elfogadást, támogatást és segítséget, akik bizonyítottan nem képesek ezt nyújtani számunkra.

Ez olyan, mintha a McDonaldsban ülnél és várnád, hogy süssenek neked egy jó steaket. Nem fognak. Ha te steaket akarsz enni, akkor át kell sétálnod egy olyan étterembe, ahol szerepel az étlapon.

Egyszer a pszichológusom behívta a szüleimet. Csak hogy elmagyarázza mi a gond...

Anyukámat kezdte el szidni apukám. Hogy ez az ő hibája. Doktornő akármit mondott apukám röhejesnek tartotta és mosolygott.

Akkor tudtam hogy soha nem számíthatok rá.

6. válaszoló

Abban igazad van, hogy létezik protokoll ami szabályozza a családtagok bevonását. Abban viszont tévedsz, hogy tiltja és nem lehetséges. Felnőtt terápiákon az esetek 60%-ban nem javallt. Viszont ha indokolt amit a jelen eset is mutat akkor bevonhatóak. Más lapra tartozik az a kérdés, hogy érdemes-e. Gondoljunk csak bele, a családja nem támogatja és nem veszi komolyan, hogy neki betegsége lehet. Az ilyen szülők sajnos "csőlátásúak" és hitükből kitéríthetetlenek, talán egészen addig míg gyerekükkel valami drasztikus nem történik. Ha a szülő nem fogadja el, hogy a gyerekének mentális betegsége lehet, akkor azt a terapeuta -legyen az pszichológus vagy pszichiáter nem fogja tudni meggyőzni és érdemben bevonni. Többek között ezért is szabályozzák ezt. Ördögi kör. Ezen a ponton le kell szögezni azt is, hogy az intelligensebb értelmesebb terapeuták az iylen helyzeteket átlátják, sajnos nem ez a jellemző.