Hogy magyarázzam el egyszerűen a családomnak hogy nem az én hibám hogy mentális betegségem van?

9. vagyok, utolsónak:

Helyes a meglátásod, egyetértünk!

# 10: Ez nem ilyen egyszerű. A terápia a páciens környezete számára is egy folyamat, a páciens változásai a környezetet is érintik és változásra késztetik (holdudvar-hatás).

Tegyük fel, hogy a terapeuta bevonja a családot és kicsikar belőlük valamilyen álláspontot, például azt, hogy támogatják a családtagjukat. Aztán ahogy halad szépen a terápia, páciens elkezd konfrontálódni a környezetével, egyre jobban kiáll önmagáért, számonkérni a szülein az általuk elkövetett hibákat. Mert ez egy nagyon fontos és szükségszerű része a terápiának. A korábban támogató család hirtelen ellene fog fordulni, megpróbálják visszaterelni a korábbi helyzetébe. Ezt folyamatában tudni kell majd kezelni, apránként. Az elején még elképzelhetetlen, de idővel eljön az a pillanat, amikor a páciens már egész egyszerűen nem tud másképp működni, ha akarna, se tudna.

Egyébként az is törvényszerű, hogy ha a család támogatja, sőt, egyenesen szorgalmazza a családtag terápiáját, akkor azt azzal az elvárással teszik, hogy az adott családtag működjön az ő elképzeléseik szerint. Mert szerintük ugye az a gond, minden probléma forrása, hogy a családtagjuk nem olyan, amilyennek ők szeretnék, és ha olyan lenne, akkor semmi baja nem lenne. Csakhogy ez nem igaz. A páciensnek pont azt kell megtanulni, hogy ne mások elvárásának akarjon megfelelni, hanem önmaga legyen. És ha önmaga, akkor még kevésbé fog megfelelni a családtagok elvárásainak, ami a családtagoknak nagyon nem szokott tetszeni. Ilyenkor a terapeuta hiába is magyarázná, hogy higgyék el, hogy ez az egyetlen járható út, és idővel majd megtalálják a közös nevezőt, kialakítják a kapcsolat új, élhetőbb formáit... ezt a családtagok nem értik, hiszen nekik is terápiázniuk kellene ahhoz, hogy értsék.

A terápia sajnos egy nagyon "magányos" és a környezetünktől (átmenetileg) elidegenítő folyamat. Kapcsolatok szakadnak meg és/vagy alakulnak át gyökeresen, lesznek új, más minőségű kapcsolatok.

Ezt a csatát bizony muszáj megvívni ahhoz, hogy egészséges személyiség alakuljon ki. Mint ahogy a kamaszkori identitásválság, a szülők értékrendjével szemben való lázadás sem kerülhető ki a személyiségfejlődésben. Ez az ára a kiegyensúlyozott, jól működő személyiségnek.

Elvileg meg lehetne értetni minden egyes fázisban a környezettel is, hogy mi történik éppen és miért fontos az, ami pillanatnyilag zajlik... de ez valójában egy másik műfaj, a családterápia. Az egyéni terápiában az adott páciensen van a fókusz, és az ő változásai hatnak a környezetre is. Működik a dolog anélkül is, hogy bevonnák a családtagokat, nagyon is hatékonyan működik, csak idő.... szóval türelem!

Kérdező, ha terápiázol, akkor mindez apránként megoldódik. És neked VAN segítséged, hiszen a terapeutád azért van melletted, hogy átsegítsen ezeken a fázisokon. Átmenetileg ő a családod.