Vajon kóros lehet az állapotom, ha viszolygok a nem használt vagy sok esetben tömkrement dolgaimtől megválni?
Arról van szó, hogy lassan ráeszméltem, (kicsit külső nyomásra) hogy egészségtelen mértékben ragaszkodom a tárgyaimhoz, akár 10-15 éve nem hordott ruhák, (ezek használhatóak is lehetnének elvileg), vagy olyan tárgyak, melyek már csak a helyet foglalják, de mindig azt magyaráztam magamnak, hogy az emlékek miatt, vagy hátha még jó lesz valamire indok miatt nem akarom kidobni. Most külső személy rávilágított arra, hogy ez talán nem normális, és szerinte gyűjtögető vagyok.
Valóban előfordult olyan, hogy elfogadtam olyan bútorokat is pl amiket ki akartak selejtezni, de hátha jó lesz nekem, így viszont lassan talpalatnyi hely sincs a lakásban, se a kamrában, sőt, a padláson is vannak cuccaim.
A konyhában a régi törött fülű bögréktől a horpadt oldalú lábasig szinte minden, már alig van hely.
Tudom, hogy így a töredék rálátásból nehéz lehet megítélni a helyzetem, meg hogy mi játszódik le bennen, amikor ki kell dobni valamit, de hátha más is küszködik ezzel, vagy hasonlóval.
Tisztán tartok mindent, természetesen, szóval nem szemetet őrzök, de most már szerintem is tűl sok és elhasználódott tárgyakhoz ragaszkodom, amik majdnem semmire sem jók, csak a helyet foglalják el. Belefacsarodik a szívem, ha pl a kiszakadt műbőr bevonatú székemtől meg kéne válni, de gőzöm sincs miért, hiszen kényelmetlen és romos állapotú és hát van helyette a kamrában egy kevésbé használt.
Kérlek segítsetek, hogy lehet ezt leküzdeni? Egy ószeresnek nincs ennyi lomja.
Nem tudod eltenni az újakat, mert nincs hova. A szép új is porosodik, a régiek berohadnak. Újulj meg!
Szép emlékeket a szívünkben őrzünk, emlékezni emlékezetből jó, nem azért, mert átesünk rajta vagy beszorulunk mellé! Vagy mégjobb: készíts fotókat a kidobott tárgyakról, tedd el azt! Így, ha szeretnéd meglesz még, de nem foglal helyet a koszos, törött! Ha előhívatod, szintén egyfajta elengedés tud lenni lelkileg, ha elégeted őket! :)
Egyedül élsz? Mert akit én ismerek, gyerekei is vannak és sajnos ők is ilyenek, hiszen ebben nőttek fel.
Én pont az ellenkezője vagyok, nálam nagyon kevés tárgy, ruha, stb van, de az a kevés minőségi és jól variálható.
Azok a veszteségek a tudatalattidban tárolódnak. A tárgyakkal azt a lyukat tömöd be, ahol felszivároghatnának. Mert ha betörnének az emlékek, az nagyon fájna. Bezártad őket oda, mint a szellemet a palackba..Ezért nem működik a "hívd át a szomszédokat" és dobjatok ki egyszerre mindent módszer. Nem tudnád elhordozni.
Terápiás segítségre gondoltál már?
Nagyon köszönöm a kedves és lelkileg támogató hozzászólást, sokat segít!
Igen, egyedül élek, gyermekem nincs. Nagymamámtól "örökölhettem" ezt, Ő olyan, aki zsáknyi margarinos és telfölösdobozt gyűjtött, meg egy szekrénnyi neylonzacskót.
Kérdező, mielőtt az ismerős ravilagitott a problémára, te is észlelted, hogy ez nem kerek, vagy csak akkor jöttél rá, amikor szembesitett vele? Más nem mondta eddig?
Nekem egy kolléganőm úgy gyógyult ebből, hogy mondtam neki hogy pakoljunk össze zsákokba, segítek neki. A zsákokat elvittuk a mamája pincéjébe.
Mondtam neki hogy ha 3 hónapig nincs szükséged semmire a zsákokbol, akkor mehet a kukába.
Ment is mind!!!
Utána töltöttunk újabb zsákokat és ugyanezt még vagy 5x eljátszottuk!! Nekünk sikerült!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!