Aki öngyilkosságon gondolkodik, de képtelen megtenni, azt mi tartja vissza?

Mindenkit más, de alapvetően elmondható, hogy a szuicid gondolatokkal küzdő egyén igenis élni akar, csak nem látja, hogy miképp lehetséges az, hogy az ne szenvedéssel történjen. A szuicid gondolatok egyfajta menekülőt biztosítanak számára, hogy van még az élete felett némi kontroll. Amolyan vészkijárat, ennek a megléte sokakat egy "tudatalatti nyugalommal" tölt el.

Még szeretném felnevelni a kisebb gyerekemet is.

Nem mindig kell ezt a témát véres komolysággal kezelni, olykor a humor is képes az embert picit megütni az ember fejét, és egy pillanatra kilátni általa abból a beszűkült gondolkodásból, ami ezt az állapotot jellemzi.

Engem az tart vissza, hogy (sajnos vagy nem sajnos) közel sem olyan egyszerű ez mint ahogy a legtöbb ember hiszi. Tapasztalatból mondom hogy a mérgező gázok meg a halálos gyógyszermemnyiségek, illetve a gyógyszerre ivott alkohol max káros, de távolról sem olyan halálos mint hiszik. Az érvágás elég nehéz, mert mindkettő alkart ajánlott felvágni, kb 15 centi hosszan, és ugye az ér elég mélyen van. Én képtelen voltam rávenni magam hogy olyan mélyen a karomba vágjam a kést, egyszerűen nem ment. A saját torkom elvágása ugyanez. A vonat meg úgy van, hogy az ember ráfekszik a sínre,ellöki a vonat a testét, a végtagjait szinte biztos hogy levágja, de simán túlélheti. Ha a nyakát rakja oda, elvileg azt is ellöki, tehát nem vágja át teljesen, és ott fogok fuldokolni. Ha a fejemet rakom oda, félek hogy csak az agyam egy része sérül, és utána fogyatékosként kell élnem. Az egyetlen járművek Magyarországon ami elég gyorsan közlekednek ahhoz hogy megöljenek azok az autók és a metrók, de a metróval az összes peronon álló embert traumatizálnám, az autós pedig börtönbe kerülne. A magas helyről leugráshoz minimum 20 méter magasnak kéne lennie, ami már nem híd kategória, inkább egy panel teteje. De továbbra sem akarom az embereket (jelen esetben járókelőket) traumatizálni. Az alatt a magasság alatt valószínűleg túléli az ember, csak nyomorékká válik. De persze ha a lábamra érkezem 20 méter magasról, szerintem túl fogom élni, csak járni nem kell többet. Az egyetlen megoldás az akasztás, de az sem válik be sokszor, és valljuk be elég kellenetlen ott vergődve fuldokolni perceken keresztül. Ha megvan a diagnózisom, megpróbálok eutanáziát igényelni. Szóval tulajdonképpen semmi nem tart vissza, csak a sikeres módszerek szinte teljes hiánya.

Engem is ez tartott vissza, 17, mikor ilyen problémákkal küzdöttem annak idején. Hál isten a többség valóban nem akar meghalni, és ilyeneken átrágja magát, vonatnál a masiniszta, kötélnél lehet csak lebénulsz, víznél baszhatod, ha rendesen tudsz úszni, mert itt elég magasat úgy sem találsz, még a Tisza sodrása sem elég lehet, megfulladni szándékosan meg nem fogsz tudni, marad a bérház, de ott is történhetnek csodák, ráadásul a masinisztás elv miatt nem lenne szép dolog egy 8 éves kislányt kitenni a látványnak. A fegyver is egész jó lenne, ha lenne fegyvered, és nem az lennee, hogy az esetek egy jelentős részében csak lerobbantod az agyad egy részét, aztán zokniként tengődsz tovább. A gyógyszer rendkívül rossz hatásfokkal dolgozik, elvérezni is nehéz, a rendes hajszárító pedig nem fog kinyírni. Na? Nem olyan könnyű az srácok, könnyebb segítséget kérni.

Esetleg tudja valaki, van-e olyan fórum, ahol öngyilkosságra készülők beszélgetnek? Nekem is szükségem lenne tanácsokra, biztosra akarok menni. Pont azért, amiket itt fentebb írtatok. Ugyanis nagyon sok embernek sikerül az öngyilkosság, és azt akarom, hogy nekem is sikerüljön.