Mit tudok tenni a kóros önbizalomhiány ellen és azok a dolgok ellen, amik ezt okozták? Nem tudom, hogy oldhatnám meg.

Anyukám szerintem soha nem szeretett, mindig azt éreztette velem, hogy semmire nem vagyok jó és semmire sem fogom soha vinni.(Gondolom, azért, mert, elég szegények voltunk és fájt volna neki, ha többre viszem.) Mivel nem tudott elviselni, 13 éves koromban egy 6 osztályos koleszba zavart, ahol nagyon utáltam lenni, végig a 6 év alatt csúfoltak és ezeken soha nem tudtam magam túltenni. 8. osztályos koromban bőgve könyörögtem a szüleimnek, hogy vegyenek ki onnan, erre apám úgy megrázott, hogy szétszakadt rajtam a póló. A következő dolgokkal csúfoltak, amiket nem tudok feldolgozni: vörös ondónak (rondább szóval) hívtak, valamint amikor zuhanyoztam 7. osztályos koromban a koleszban hideg vizet öntöttek be, elhúzkodták a függönyt és utána végig a 6 év alatt azzal csúfoltak, hogy mennyire kicsi a péniszem. Hiába barnult ki a hajam és mivel későn érő gyerek voltam azóta megnőtt a péniszem (bár csak átlagos 15,5 cm / 4,3 cm) nem tudom ezeket a dolgokat elfelejteni. Életem során 3 lánnyal szexelhettem volna eddig, de mindig elmenekültem a dolog elől, mert féltem, hogy kinevetnek vagy ilyesmi. Hiába szereztem diplomát és elkerültem egy jó céghez, az első dolog, amit éreztem az volt, hogy ezt nem érdemlem meg...

Nem tudok emberek felé nyitni, nem tudok senkivel már normálisan beszélni. Mivel folyamatosan remegek, szinte bárkivel beszélek, így már volt rá példa, hogy azt hitték (régebben), hogy biztos meleg vagyok. Egyébként ezt már sokan hitték, mivel nem nagyon beszélek már lányokkal az utóbbi pár évben.

Régebben azt mondták, hogy nem nézek ki rosszul, futok, kondizok (korábban konditeremben egész nagy súlyokig eljutottam, de már csak itthon csinálom, mert a szorongás miatt nem bírok lemenni). Középiskolában egyébként és utána is tetszettem lányoknak, ráadásul olyanoknak, akik szerintem elég szépek voltak, de egyszerűen nem bírnék levetkőzni senki előtt.

27 éves vagyok és még nem volt barátnőm. Mostanában egyre többször jár az öngyilkosság a fejemben, mert nagyon úgy néz ki, hogy már így is maradok. Valószínűleg depresszióm is lehet, a legjobb barátom 1 éve öngyilkos lett, sokszor gondolok rá, hogy szívesen beszélnék vele.

Jártam pszichológushoz 22 éves korom körül (neki csak az anyai szeretet hiányát mondtam), de nem tudott segíteni.