Honnan tudom egy borderline-ról, hogy tényleg belém szerelmes, vagy csak érdekes lettem neki valamiért?

A bordik kapcsolati működésének van egy ismétlődő menete. Idemásolom neked.

A borderline személyiségzavar ismétlődő mintát mutat a párkapcsolatokban, méghozzá a nárcizmuséhoz nagyon hasonló, közös mintát. Hozzá kell tenni, hogy ez a kétféle személyiségzavar szinte mindig együttesen fordul elő, csak arányaikban különböznek. A legújabb pszichiátria már nem is különíti el, csak gyűjtőnéven személyiségzavar néven említi őket (amelyben ez vagy az a probléma a nagyobb arányú). Ez a – nárcizmussal közös – párkapcsolati minta (Sam Vaknin kutatása alapján) a következő: A kapcsolat elején a borderline és/vagy a narcisztikus a megismerkedéshez képest irreálisan hamar ún. love bombingba, idealizáló szerelembombázásba kezd, amitől a partner azt hiszi, itt a nagy Ő, és rózsaszínben látja a világot. Ez a kezdő fázis pár héttől pár hónapig tarthat: amikor a borderline/narcisztikus megbizonyosodik a partnere érzelmi függéséről, jön a második, a leértékelés fázisa. Ez egyrészt a szexkapcsolat leállításával, másrészt verbális, de akár fizikai bántalmazással is jár. (A szex leállítása az alapvetően narcisztikusnak nem esik nehezére, ő ugyanis amúgy is viszolyog tőle. Az alapvetően borderline ellenben gyakran szexfüggő. Előbbiről Sam Vaknin, aki nem titkolja magáról, hogy diagnosztizált narcisztikus, azt a példát hozta: ő szereti a szexet, csak nem mindig. Ahogyan síelni is szeret – évente egyszer.)

Vaknin előadását lásd:

https://www.youtube.com/watch?v=iyLttAhKkA0

A szexmegvonás, ill. az agresszió közös célja a „próbatétel”, hogy derüljön ki, a visszautasítás és a bántalmazás ellenére is tényleg feltétel nélkül szereti-e a borderline-t és/vagy a narcisztikust a partnere. A borderline vagy a nárcisz ugyanis a – hiányolt – tökéletes anya viselkedését várja el a partnereitől, s mikor nem kapja meg, ezért a másikat hibáztatja. Ilyenkor a partner kodependeciájától függ, meddig bírja ezt, a bántalmazás ugyanis fokozatosan erősödik, sűrűsödik. A harmadik fázis a szakítás: a partner vagy magától távozik a kapcsolatból, vagy a borderline/narcisztikus dobja ki. A bántalmazó borderline/nárcisz belül tudja, hogy kárt okoz, ezért a leértékelés folyamán kreál magának egy gyűjteményt a partnere „rossz tulajdonságairól”, hogy magát megnyugtassa: jogos az agressziója. Ilyenkor már csak a negatív vonásokat veszi észre a másikban, sőt kitalál nem létezőket – kénytelen így tenni, hogy fönntartsa az önmagáról alkotott képét: hogy ne saját magát kelljen rossznak látnia a viselkedése miatt. A negatív vonásoknak ez a kiemelése a kezdeti túl korai rajongásnak, a love bombingnak az ellentéte, és éppolyan irreális, mint az volt.

Minél erősebb a személyiségzavar narcisztikus eleme, annál gyakoribb az ún hooverelés, „visszaporszívózás” egy idő után (szintén Sam Vaknin kifejezése a Hoover porszívómárkáról...). A nárciszoknak erős igényük van saját értékeik megerősítésére, s ha éppen „forrás” (nekik megerősítést juttató személy) nélkül maradnak, hajlamosak „visszaporszívózni”, „hooverelni” korábbi partnereiket, akik annak idején jó forrásnak bizonyultak. Ha ez sikerül, újraindul a kapcsolati „kör”, csak a fázisok már sokkal gyorsabban lezajlanak. Vaknin nagy esetszámú vizsgálatai alapján úgy látja, maximum hétszer képes egy személy élete során visszatérni ugyanahhoz a borderline-narcisztikus partnerhez.