Súlyos depresszió esetén van érteleme antidepresszánst szedni?

Dr Ratkóczi Éva pszichiáter, pszichoterapeuta válasza a bura.hu oldalon.

Témába vág.

Idézem:

"Pszichoterápia vagy gyógyszer?

2010, december 17 - 09:37 - babarczyeszter

antidepresszáns | terápia | pszichoterápia | nyugtató | antipszichotikum

A gyógyszereknek is és a "beszélgetős terápiának is" megvan a maguk helye.

A gyógyszerek bizonyos esetekben, így a súlyos depresszióban, elengedhetetlenek és életmentőek lehetnek. Ítéltek már el (nem nálunk, Amerikában) orvost, mert nem adott depresszióban antidepresszívumot és a betege meghalt. Ez tehát műhibának számít. Súlyos depresszióban u.n. "kognitív blokád" alakul ki, ami azt jelenti, hogy a lelki élmények teljes mértékben a depresszió által meghatározott negatív gondolatok foglyává válnak, és ezen a blokádon semmilyen pozitív hatás nem tud áthatolni, mert a pozitív információk vagy teljesen kirekesztődnek, vagy negítív jelentést kapva torzulnak. Mivel ez a pszichoterápiás hatásokra is érvényes, ilyenkor a megfelelő gyógyszeres segítség ahhoz is elengedhetetlen, hogy a pszichoterápiás hatások iránt befogadóvá váljék az agy.

Bízhat tehát továbbra is a gyógyszerekben, illetve hallgasson szerintem a saját tapasztalataira. Ha nem találja elég hatékonynak, vagy mellékhatásokat tgapasztal, beszélje meg a kezelőorvosával. Nagyon sok féle antidepresszívum van, lehet válogatni és legtöbb esetben sikerül megtalálni személyre szólóan a legmegfelelőbb hatóanyagot és dózist. Persze, nem csodaszerek, sokszor csak enyhítik, nem szűntetik meg a depressziót - de ez azért nem mindegy. Többnyire tényleg érdemes kiegészíteni beszélgetős terápiával, főleg akkor, ha lelki okok is szerepelnek a depresszió kialakulásában. Van olyan kognitív terápia, amely magát a depressziós gondolkodásmódot célozza meg, ami a kiváltó okoktól függetlenül is segíthet bármely eredetű depresszióban - persze még a kognitív blokád előtt, vagy amikor már az elmúlt.

Vannak ugyanakkor olyan állapotok, amelyekben a pszichoterápiát kellene elsőként választani, és csak az esetek kis részében van szükség egy jó pszichoterápia mellett, esetleg csak átmenetileg gyógyszerre is. Ilyenek a régebben neurózisnak mondott szorongásos tünetcsoportok, aggodalmaskodás, fóbiák, pánikrosszullétek, és a kényszeres tüneti képek egy része, valamint a nem elsősorban biológiailag meghatározott enyhe, esetleg közepes depressziók, és a nem túl súlyos személyiségzavarok.

Sajnos igaz, hogy a mai hazai egészségügy káros mértékben gyógyszercentrikus, amiről már valahol bővebben írtam. Tényleg előfordul, hogy pszichoterápia híján kizárólag a gyógyszereket nyomatják, emelik, halmozzák és elfelejtik közölni a mellékhatásokat vagy nem ügyelnek kellőképpen illetve nem hívják fel a figyelmet a függőségi veszélyre az arra hajlamosító gyógyszereknél.

Tehát a gyógyszerártalmakról szóló adatok igazak lehetnek, de ezek nem csorbítják a megfelelő esetben és módon adagolt gyógyszerek - adott esetben életmentő, de mindenkképp lényeges szenvedéscsökkentő - hasznát-

üDV, éVA"