Mindenki lekezelően viselkedik velem, utálom magam, miért van ez?

Amióta az eszemet tudom a testvérem, anyám, apám, a rokonok, még a velem egyidős és kisebb unokatesóim is lekezelően viselkednek velem, mert azt látták mindenkitől hogy én semmit nem érek. És ez igaz, egy nagy sz@r vagyok és annyira utálom magam hogy meg akarok halni. Elegem van már. Nem akarok én lenni a kis sz@r akit mindenki lenéz. Nekem nem lehet egy véleményem, egy ötletem, egy tanácsom mert senki nem hallgat meg, vagy ha mégis csak vigyorognak és nem veszik számba amit mondok. Ha beszélnek hozzám csak úgy mint egy buta kisgyerekkel, vagy flegmatikusan, én sem értem miért. Jó, mondjuk egy sejtésem van hogy miért, igazából én mindig túlságosan őszinte voltam és kedves, de már akkor igy viselkedtek velem. Megváltoztam és most kb. észre sem veszik hogy létezem, mert még mindig egy senki vagyok. 2 velem egyidős unokatesóm van, az egyikkel jóba vagyok valamennyire, de ő nagyon kétszínű, viszont azt elmondta hogy a másik uncsim azt mondta hogy nekem sosem lesz meg a könyvem, de nekik meglesz. Egyszer egyik haverom elküldött egy screenshotot hogy a másik azt irja benne rólam hogy sz@r ember vagyok. Tehát nem csak a családom tart annak hanem mások is. L