Pszichiáter? Pszichológus? Mihez kezdjek?
Egyre gyakrabban kap el egy olyan hangulat, hogy az egész élet jelentéktelen. Képtelen vagyok örülni dolgoknak. Fel tudom fogni, hogy az adott dolog jónak minősül, de én mégsem érzek örömöt.
Két évig jártam pszichológushoz, elsősorban szociális fóbia miatt, de a pandémiának köszönhetően abbahagytam és nem mentem vissza, mert a problémám sokat javult. Most már csak három havonta járok pszichiáterhez, aki öt perc kérdezgetés után írja a gyógyszereket.
Azért nem mentem még vissza a pszichológushoz, mert magán volt, de azóta már rosszabb anyagi helyzetbe került a családom, így nincs rá pénzünk. A helyi pszichológushoz anyám nem akar engedni, mert rühelli azt a nőt.
Szeptemberben sikerült munkát találnom, ám egy hét után otthagytam, mert buszjáratok nagyon ritkán járnak, és a fizetés fele így is elment volna a buszra. Egyetemen levelezőn büfészakra járok, így ha el is végzem, nem leszek előrébb. Augusztus óta próbálok munkát találni, de a fentebb említetten kívül nem volt szerencsém. Gondoltam arra is, hogy elköltözzem egy közeli nagyvárosba valami albérletbe, de nincs rá pénzem, a szüleimnek sem, ha lenne is, nem akarnék tőlük kölcsönkérni, mert így is a fizetésük fele hitelekre megy el. Nem keresnek keveset, én pedig semmit. Nem akarok élősködni rajtuk, dolgozni szeretnék, egyedül élni.
Társas kapcsolataim nincsenek, az egyetemi csoporttársaimmal néha elbeszélgetek jelentéktelen dolgokról, de senkire nem szeretném rázúdítani a belőlem áradó negativitást, mert a szüleim is unják.
Tegyük azt is hozzá, hogy a szüleim általában nincsenek jó hangulatban, aztán az öcsém sem segít a helyzeten a viselkedésével, ennek az egésznek két egész paragrafust szentelhetnék, de senkit nem érdekel hogy jajj de rossz nekem.
Mindenesetre céljaim sincsenek, mert nem látom hogy ennél mégis hogyan lehetne jobb. Néha már tényleg el akarok tűnni, lefoglalni sem tudom magam a hobbijaimmal, mert egész egyszerűen nincs semmihez sem kedvem, csak feküdni.
Októberben nagyon közel voltam az öngyilkossághoz és most is, de nem akarom, hogy az öcsém egy olyan látványra jöjjön haza. Múltkor egy elosztó kábellel próbáltam, de most már van rendes kötelem is.
A kérdést is csak azért írtam ki, hogy eltereljem a figyelmem erről, meg talán valami csoda folytán esetleg segítséget kapjak.
Zártak engem már kórházba egy hétig, de le se szartak az ott dolgozók, még egyszer nem megyek.
Most is küldtek emailt, már a rohadt KFC-nek sem kellek. Hát hogy lehet így élni, most tényleg?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!