Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Pszichiáter? Pszichológus?...

Pszichiáter? Pszichológus? Mihez kezdjek?

Figyelt kérdés

Egyre gyakrabban kap el egy olyan hangulat, hogy az egész élet jelentéktelen. Képtelen vagyok örülni dolgoknak. Fel tudom fogni, hogy az adott dolog jónak minősül, de én mégsem érzek örömöt.


Két évig jártam pszichológushoz, elsősorban szociális fóbia miatt, de a pandémiának köszönhetően abbahagytam és nem mentem vissza, mert a problémám sokat javult. Most már csak három havonta járok pszichiáterhez, aki öt perc kérdezgetés után írja a gyógyszereket.


Azért nem mentem még vissza a pszichológushoz, mert magán volt, de azóta már rosszabb anyagi helyzetbe került a családom, így nincs rá pénzünk. A helyi pszichológushoz anyám nem akar engedni, mert rühelli azt a nőt.


Szeptemberben sikerült munkát találnom, ám egy hét után otthagytam, mert buszjáratok nagyon ritkán járnak, és a fizetés fele így is elment volna a buszra. Egyetemen levelezőn büfészakra járok, így ha el is végzem, nem leszek előrébb. Augusztus óta próbálok munkát találni, de a fentebb említetten kívül nem volt szerencsém. Gondoltam arra is, hogy elköltözzem egy közeli nagyvárosba valami albérletbe, de nincs rá pénzem, a szüleimnek sem, ha lenne is, nem akarnék tőlük kölcsönkérni, mert így is a fizetésük fele hitelekre megy el. Nem keresnek keveset, én pedig semmit. Nem akarok élősködni rajtuk, dolgozni szeretnék, egyedül élni.


Társas kapcsolataim nincsenek, az egyetemi csoporttársaimmal néha elbeszélgetek jelentéktelen dolgokról, de senkire nem szeretném rázúdítani a belőlem áradó negativitást, mert a szüleim is unják.


Tegyük azt is hozzá, hogy a szüleim általában nincsenek jó hangulatban, aztán az öcsém sem segít a helyzeten a viselkedésével, ennek az egésznek két egész paragrafust szentelhetnék, de senkit nem érdekel hogy jajj de rossz nekem.


Mindenesetre céljaim sincsenek, mert nem látom hogy ennél mégis hogyan lehetne jobb. Néha már tényleg el akarok tűnni, lefoglalni sem tudom magam a hobbijaimmal, mert egész egyszerűen nincs semmihez sem kedvem, csak feküdni.


Októberben nagyon közel voltam az öngyilkossághoz és most is, de nem akarom, hogy az öcsém egy olyan látványra jöjjön haza. Múltkor egy elosztó kábellel próbáltam, de most már van rendes kötelem is.


A kérdést is csak azért írtam ki, hogy eltereljem a figyelmem erről, meg talán valami csoda folytán esetleg segítséget kapjak.



2021. okt. 18. 14:57
1 2 3
 1/28 anonim ***** válasza:
26%
Pszichológushoz menj vissza, önmagában a gyógyszer szedés nem segít.
2021. okt. 18. 15:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/28 anonim ***** válasza:
75%

Írta, hogy az előző pszichológus magán volt és nem tud visszamenni a rossz anyagi helyzet miatt.


Menj a helyi pszichológushoz. Felnőtt ember vagy, nem kell anyukád engedélye...

Most komolyan, inkább szenvedsz a depressziótól és az öngyilkossági gondolatoktól, minthogy pszichológushoz menj, csak azért mert anyukád "rühelli" azt a nőt?!

2021. okt. 18. 15:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/28 anonim ***** válasza:
78%

Hát ne is akard, hogy az öcséd olyan látványra jöjjön haza, mert a teljes életét tönkreteszed.

Milyen gyógyszert kapsz a pszichiátertől? Szemlátomást nem használ, így aztán vagy másik gyógyszer és/vagy másik orvos kell, ezt a gyógyszert totálisan fölöslegesen szeded.

Erős költői túlzásnak találom, hogy a fizetés fele elmenne buszra! Annyira azért csak nem drágák a bérletek! Mennyi lett volna a fizetésed és mennyi a bérlet?

A jelentéktelen dolgok is társas kapcsolatok. Nem zúdítani kell, az élet nem a te bajaidról szól, hanem a minket körülvevő világról: programokról, politikáról, tanárokról, tananyagról, kajáról, sportról, művészetekről ... Akkor is erőltesd meg magad, ha nincs kedved sehova se elmenni: nézz ki az egyetemen vagy az utcán, facebookon hirdetéseket, és minimum heti egyszer (de többször is lehet) menj el valahova. A 4 fal nem ad neked élményt, a programok viszont igen. Pont attól leszel jobban, hogy élvezetet viszel az életedbe. És dolgozni is menj vissza (milyen munka), ha másért nem, hát a társaságért. Addig se otthon vagy. És ha semmi másra nem keresel vele pénzt, mint pszichológusra és belépőjegyekre, már azzal jól vagy. Azonkívül nézzél izgalmas filmeket, olvass lebilincselő vagy vidám könyveket. Menj önkénteskedni pl állatmenhelyre kutyákhoz. Főzz, süss, fuss, biciklizz, kondizz! Élj!

2021. okt. 18. 15:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/28 anonymousreview60 ***** válasza:
7%
Pszichológus kell ehhez, gyógyszer csak kevésbé. Ha nincs rá pénzed, keríteni kell rá.
2021. okt. 18. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/28 anonim ***** válasza:
23%
Öngyilkossági szándékhoz már gyógyszer kell. De olyan, ami használ.
2021. okt. 18. 15:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/28 anonim ***** válasza:
90%
En is azt mondanam, hogy menj el a tb-s pszichologushoz es szard le, hogy anyad nem birja.
2021. okt. 18. 15:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/28 anonim ***** válasza:
87%
Amúgy ilyen súlyos depresszióhoz nem felel meg akármilyen pszichológus, tehát például lehet, hogy "az a nő" sem (mért utálja anyukád?), hanem klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta kell.
2021. okt. 18. 15:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/28 A kérdező kommentje:

Nem fogok visszamenni oda dolgozni, mert egy hét után magamtól mentem el onnan, de ott is csak szerencsétlenkedtem, a munkatársak mondták hogy fura vagyok, a főnök szerint gyorsabbnak kell lennem, ilyenek. Egyébként árufeltöltés volt egy élelmiszerboltban. Való igaz, tényleg túloztam, amikor a fizetésről beszéltem, de kiszámoltam, hogy egy hónapi buszozás 25 000-be kerül, mert reggel át kell szállni egy másikra, nincs közvetlenül oda, ha nem buszozom, akkor nem értem volna oda. 125 000-ret kaptam, tudom, nem a fele, de nem is ezzel volt a problémám, hanem említettem, hogy a buszjáratok. Hónap vége felé már szó volt a beosztásról, aztán nekem be kellett volna mennem reggel hétre. Ahhoz hogy beérjek reggel, az ötös busszal kell mennem, amihez fél óra gyaloglás jár, meg másfél óra várakozás a bolt előtt. Megjegyzem, hogy nincs bajom a sétával, rám is férne, de tele lett vízhólyagokkal a talpam ennyi járkálástól és menni alig bírtam. Nekem ezzel sem volt bajom, csak a szüleim siránkoztak, hogy hagyjam ott. Nem miattuk tettem, hanem megint csak a buszjáratokról ejtek szót, ha este hatig ott kellett volna maradnom, akkor nem tudtam volna hazamenni sehogy, mert hat után nem megy busz. Igen, apám felajánlotta, hogy bejön értem, de a benzin sincs ingyen...


Ráadásul a főnökséget azt sem érdekelte, hogy pénteken és szombaton óráim vannak, azt mondták nem lehet megoldani, muszáj dolgoznom, hiába mondták eleinte, hogy rugalmas beosztás. Hát nagyon nem az, csak akkora emberhiány van, hogy bárkit felvesznek, valószínűleg így kötöttem ki ott nulla végzettséggel és tapasztalattal.


Hogy menjek ki az egyetemen programokra, ha hétvégén csak az órákra van időm, este már mennem kell haza? Azért utazzak 60 kilométert az egyetemig a nem létező pénzemből? Igen, ahol élek nincs semmi.


Anyám nem akarja, hogy ehhez a pszichológushoz menjek. Valószínűleg olyasmi van a háttérben, hogy nem akarja azt, hogy a környék megtudja, hogy ilyen állapotban vagyok, meg sorolhatnám.


A pszichiáter xanaxot és rexetint írt fel, ezeket egy ideje szedem, múlt hónapban emelt az utóbbi adagján. De már több mint két éve próbálgatnak rajtam különféle gyógyszereket.

2021. okt. 18. 15:47
 9/28 anonim ***** válasza:
Lehet, hogy rendes fizetős állást kéne nézned és a városba költöznöd, albérleti szobába. Egyetemre pedig estire járni. A családod nem tűnik építő környezetnek, abban a faluban nincs semmi, bárhova utazás idő és pénz. Ha a szüleid nem tudják finanszírozni a tanulmányaidat, ideértve az albérletet és a közlekedést, akkor kénytelen vagy magadat eltartani. Fiú vagy vagy lány?
2021. okt. 18. 15:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/28 A kérdező kommentje:
Fiú vagyok, bár ez nem tudom miért számít ebben a helyzetben. Rendes fizetős állást próbálok találni két hónapja, de tényleg nincs a környéken semmi. Csak egy vasöntöde, de a szüleim megint csak ellenzik, mert rengeteg cigány jár oda, én meg nem vagyok az a nagyon magabiztos ember, valamint az egészségre sincs jó hatással, az immunrendszerem meg nem valami kiváló. De már gondoltam arra, hogy odamenjek, hiszen nincs más, de a szüleim nem engedik, mert úgy hiszik parancsolhatnak nekem, "az ő házukban élek és az ő gyerekük vagyok".
2021. okt. 18. 15:58
1 2 3

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!