Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Ha elfogadom magam, örökre...

Ha elfogadom magam, örökre egyedűl maradok. Ha nem, akkor meg rövidessen alulról szagolom az ibolyát. Mit tegyek?

Figyelt kérdés
Egy bátortalan, szerencsétlen csendes néma mamlasz vagyok (szépítve) Viszont nem vagyok képes elfogadni, de hiába így is úgy is…nem tudok á-ból b-be jutni. Egy barátom van akivel tudok beszélni, bár a kor különbség jó nagy köztünk én 20 ő pedig duplája. Ha új emberekkel ismerkedem általába…meg van az a rózsaszín köd, hogy “azta már nem is vagyok félős” igaz, hogy semmit se csináltam csak bemutatkoztam mondtam egy pár szót magamról, mosolyogtam aztán utána kinos csend és ennyi. Eddig tartott a rózsaszín köd. 1 hét után minden új ember, akit megismertem úgy néz rám mint az összes többi, lenézően, tehernek érzi a társaságom és kellemetlennek. A szemkontaktus szinte fájdalommal és megvetettséggel teli. Az ismeretségem 95%-a ebbe a kategóriába tartozik. Az az 5% meg egyikse a korosztályom és nem is tudok velük időt tölteni, nem mint ha egyáltalán akarnék velük. Szóval ilyenkor amikor ismerkedek és a személy aki számomra szimpatikus egyszerűen hiába nem tudok jó benyomást kellteni. Viszont nem adom fel. Hiába nem töröd már velem próbálkozok a közelébe férkőzni hátra ad egy új esélyt, de nem és ilyenkor olyan fájdalmat érzek a szívemben, hogy milyen rózsás lehetett volna a kapcsolatunk, ha nem lennék egy bátortalan, mamlasz, csendes, néma f… Ilyen nap után, este szinte megőrülük otthon. És azon kapom magam, hogy sirok a szobámba csendessen, hogy még véletlen se halják meg a szüleim, közbe meg átkozom őket, hogy sokkal jobb lett volna, ha inkább kis széket csináltak volna helyettem. Gondolkozok rengeteget az öngyilkosságon, de nem akarok az lenni. Tudom, hogy rengeteg szép dolog van a világon. Ha elfogadom magam így, akkor sose leszek boldog csak a pillanatnyi örömöknek élek majd a kajálásnak (újra elhízok) abba hagyom a céljaimat és videójátékokkal töltöm a napot, ha éppen nem a munkahelyemen vagyok 24 órába mert sajnos annyiba dolgozom. Igazság szerint ez is kicsinál szóval lehet, hogy úgy is mindegy a kérdés.

2021. okt. 5. 22:07
1 2
 11/19 A kérdező kommentje:
5-ös, vagy is már inkább 9-es. Újfent köszi a válaszod! Én nem tartom magam introvertáltnak. Beszélnék annyit amennyit tudnék én is csak néma vagyok és nincs kivel. Mint ha valaki befogná a szám.
2021. okt. 5. 23:07
 12/19 anonim ***** válasza:
100%

Akkor szerintem ismerkedned kell, és beszélgeteseket kezdeményezni. Azt hittem, hogy introvertalt vagy, de örülök hogy nem, mert akkor abszolút jó esélyeid vannak kapcsolatok alakitasara!👌😉 Itt jelentkezett az előbb például vlaki, aki hasonló mint te, ráadásul fekajanlotta az ismeretséget neked. Lehet hogy nagyon jó barát válik belőle. Próba szerencse...


Én viszont megyek aludni, sok sikert kívánok és joejt.

2021. okt. 5. 23:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/19 A kérdező kommentje:

Már írtam is neki. Remélem így lesz.

Köszi szépen és neked is jó éjt!🙂

2021. okt. 5. 23:16
 14/19 anonim ***** válasza:
32%
Nem bántásból vagy flegmázásból írtam a legelső választ,mcsak meg akartalak nevettetni, jobb kedvere deríteni. De azért köszi a leprimitívezést.
2021. okt. 6. 08:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/19 A kérdező kommentje:
14-es nem sikerűlt. És nincs mit.
2021. okt. 6. 11:24
 16/19 anonim ***** válasza:
0%
Ha ennyire ragaszkodsz az arrogancia és ellenségességhez, akkor jó picsogást. Meg is érdemled a nyomorodat.
2021. okt. 6. 12:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/19 A kérdező kommentje:
16-os tudom.
2021. okt. 6. 14:01
 18/19 anonim ***** válasza:
100%
Végigolvasva az egészet, egyszerűen nem találsz olyan embert, akivel kölcsönösen elég érdekesek lennétek egymásnak. Azért halnak el a beszélgetések. Ismerős helyzet, én is így vagyok vele. Meg nem is annyira merek kezdeményezni, alacsony az önbecsülésem. (Én inkább azt szoktam bánni, hogy sokat fecsegek, nem azt, hogy csendes vagyok.) Arra számítok, hogy a szerencse összehoz majd a megfelelő emberrel. Addig én is a munkába, tanulásba temetkezem, így el lehet viselni.
2021. okt. 6. 20:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/19 anonim ***** válasza:
100%

Én is hasonlóan érzek. Régebben én is nagyon csendes voltam, és nem tudtam beszélgetni emberekkel, mert féltem, hogy mit szólnak majd ahhoz, amit mondok, féltem, hogy kinevetnek, vagy butának tartanak, stb. Később a munkaköröm miatt (vezető beosztásba kerültem) rákényszerültem, hogy többet beszélgessek emberekkel, és sokat fejlődtem is ebben. Ma már sokmindenkivel tudnék beszélgetni, viszont az érzés belül azóta sem változott. Ugyanúgy félek, ugyanúgy nehézséget okoz, ostorozom magam, nem bízom magamban. Ráadásul barátaim azóta sincsenek, mert hosszú távon senkit "nem tudok megtartani". Én elkezdtem pszichológushoz járni 1-2 hete, remélem sikerül változni...

Viszont amit korábban írtak azzal teljesen egyet értek, hogy amíg magad ilyennek látod, addig más is ilyennek fog látni téged. Először magad kell megszeretned, hogy más is meg tudjon szeretni

2021. okt. 6. 21:05
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!