Miért tért vissza, mit rontottam el?
2008-ban pánikbeteg lettem.A rosszullétek miatt agorafóbiám is lett.Volt olyan,hogy még kísérővel sem voltam képes menni sehová.Aztán lassan,hosszú hónapok alatt javult annyit az állapotom,hogy belemertem vágni egy rövid tanfolyamba.Oda felé kísérővel,haza egyedül jöttem.Sokszor nehezemre esett ez az egész,de mégis jó volt,mert lassacskán visszaszereztem az önbizalmam,önállóságom.Aztán kaptam egy állásajánlatot,ami tetszett és bár még éreztem,hogy nem jöttem rendbe tökéletesen,mégis elvállaltam a munkát örömmel,úgy gondoltam,vagyok annyira tűrhető állapotban,hogy megbírom csinálni.Eleinte jól is ment minden,de 2-3 hónap múlva rájöttem,hogy talán ez a munka mégsem igazán nekem való,voltak nehézségek,konfliktusok és újra jöttek a rosszulléteim,de most már sokkal súlyosabb formában ,mint valaha.Azóta sok idő eltelt.Már sokkal jobban vagyok,nem volt már hónapok óta komolyabb rosszullétem,de sajnos már teljesen elszoktam attól,hogy bárhová is kimozduljak és még mindig bennem van a félelem a régebbi rosszullétek miatt.Félek,hogy ha újra kimozdulok itthonról,egyedül ,akkor újra visszaesek.Nem jó itthon ülni,de nem tudom,hogyan küzdhetném le a félelmeimet?
Egyszer már megpróbáltam és sikerült,de nem lett jó vége.Nem szeretnék újra így járni.Nem tudom,mit ronthattam el akkor...talán túl hamar vállaltam azt a munkát?Vagy valami más miatt eshettem eshettem vissza?
Van pszichiáterem,de az csak annyit tud,hogy felírja a tablettát.Nekem hasznos tanácsok kellenek.
válasza: válasza:Barátaim elvileg vannak,de sosem érnek rá,teli vannak munkával,meg ott a családjuk...A szomszédokkal,rokonokkal hasonló a helyzet
A családom segít,amiben kell,elkísérnek,ha muszáj mennem valahová,bevásárolnak,stb...De nem nagyon értenek meg.Azt mondják,csak bebeszélem magamnak ,hogy rosszul vagyok.
Érthető hogy félek,mert volt olyan,hogy munkahelyről jövet haza kellett telefonálnom,hogy valaki jöjjön értem,annyira rosszul voltam.Nem szeretném dilibogyókkal tömni magam.Ha nagyon szükséges,beveszek egy frontint,de nem sokat ér,csak álmos leszek tőle.
válasza:Bátorság kell hogy az első lépéseket megtedd a kommunikáció felé idegenekkel, de sikerülni fog, és szépen alább fog hagyni a pánikolás.
Azt is meg kell szokni, meg kell tanulni, sőt rutinná is válhat egy idő után, hogy képes legyél szerepelni mások előtt.
Ehhez az kell, hogy minél többet légy emberek között, de azért otthon mindig legyen valaki, akivel meg tudd beszélni amit érzel, az otthon az legyen egy biztonságos háttér, ahova elmenekülhetsz, ha mégis azt érzed, hogy téged mindenki bánt :)
Önállóságra kell törekedni, ezt nem úgy értem hogy tökegyedül csinálj mindent, mert az is pánikolás, hanem hogy ne mindig ugyanazt az 1 embert akard elhurcolni magaddal mindenhova.
Ismerkedni kell több emberrel, pl elhívni őket ide-oda, aztán így kialakul egy baráti kör, akik később segítenek neked túlesni a félelmeiden.
Sokat kell beszélgetni mindenkivel, akivel csak tudsz, ez a lényeg :)
válasza:Mit érzek?Először valami nehezen jellemezhető rossz közérzetet...Úgy érzem,valami nem stimmel nálam fizikailag,de ez gyakran más-más tünetben nyilvánul meg.Aztán jön a rosszullét,hirtelen legyengülök,nagyon szaporán ver a szívem ,és remeg kezem-lábam ,szorítást érzek a gyomromban,mellkasomban,hideg-meleg hullámok söpörnek végig rajtam.Előfordul,hogy ilyenkor muszáj leülnöm,akkor gyorsabban elmúlik.De még ülni se jó néha,mert úgy érzem,mintha imbolyogna alattam a szék.
Azt nem tudom visszaidézni,mire gondolok ilyenkor.De általában akkor jön,ha eleve feszült,ideges vagyok.
válasza:Előbb-utóbb mindenki a gyógyszernél köt ki, másképp nem megy. Amíg dilibogyóként tekintesz rájuk és antidepresszáns helyett nyugtatót szedsz addig persze nem fog menni. Tanácsokat persze kérhetsz, de ez olyan, mint tanácsokat osztogatni egy cukorbetegnek, aki nem szed gyógyszert. Ez is szervi baj, az a helyzet.
Nálam is nagyjából 2008 elején kezdődött, 9 hónapja szedek gyógyszert és azóta soha nem jött elő (mellékhatás pedig: alig). Fél év múlva szándékozom apránként leépíteni.
válasza:Ja, és nagyon nehezen fog használható tanácsot adni olyan, aki ezt nem élte át. Ez nem egy "hagyományosan lefolyó" rosszullét.
Gyakran nincs közvetlen kiváltó ok, ezért kiszámíthatatlan és emiatt állandó bizonytalanság van (egész más az, amikor TUDOD, hogy miért vagy rosszul pl benyakaltál 3 sört, meg 10 gombóc fagyit 10 perc alatt). Itt nem tudod, ezért társul mellé egy nagyfokú ijedtség, sőt félelem és ez igen lényeges különbség.
válasza:Gyógyszer:tompítja az érzéseket,meglehet,de nem gyógyít,csak tünetileg.Elfogadom,hogy bizonyos állapotokban minden segítség után kapunk,akkor is,ha nem értünk egyet vele.De ha elkezded a gyógyszert nem egyszerű abbahagyni,ha hozzászokott a szervezet,mellékhatás pedig "alig".
Amit tudósok kimutattak,hogy sok pánikbeteg és depressziós vérében egyáltalán nincs hasznos zsírsav(omega 3)egyes tudósok határozottan ennek tulajdonítják ezen civilizációs betegségek elterjedését.Érdemes kipróbálni.És érdemes Szendi Gábort olvasni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!