Nem bírom a fájdalmat, túl sok, mit tegyek ha nem vagyok képes megölni magam?
Elviselhetetlen amit érzek. Nem akartam tönkre tenni az életem. Nem akartam ennyit hibázni. Nem akartam ilyen szörnyeteg lenni.
Nem akarom tovább azt érezni, hogy minden az én hibám volt, nem bírom, ez tonkretesz.
Először a szüleimnek nem tudtam elég jó lenni. Pedig nagyon akartam, nagyon próbáltam, de sosem sikerült...folyton csak orditoztak és ütöttek. :( Nem akartam fájdalmat okozni nekik azzal amilyen vagyok, de gondolom csak azt okoztam, ha nem tudtak szeretni.
Gimiben volt egy tanárom, aki figyelt, és kedves volt, és úgy éreztem törődik velem...olyan volt mint egy pót-szülő, sokat beszélgettünk és bíztam benne. Aztán kikezdett velem, elutasítottam, és azt mondta, hogy érti már miért nem szeretnek a szüleim, és többet rám sem nézett.
Miután elmultam 18 felkerestem a területi pszichiátert az állandó öngyilkossági gondolatok miatt. Pár hónapig segített, aztán folyton csak azt ajanlgatta hogy menjek fel hozzá a lakására, és amikor azt mondtam hogy nem, azt mondta hogy nem segít tovább.
Később sikerült találnom egy pszichológust, aki nagyon aranyos volt, de szigorú keretek voltak (pl hogy nem bántom magam) és elszúrtam ezt is, nem tudtam tartani a kereteket és elveszítettem őt is.
Lett egy masik pszichiáterem, aki egy év után feladta, mert egyre csak rosszabbul lettem.
Pár hete elfogytak a gyogyszereim, nincs pszichiáterem, se pszichológusom.... és beleorulok a fajdalomba, hogy egyedül én tehetek arról, hogy mindenkit elveszitek. Nem akartam egyikuk terhére sem lenni, vagy kereteket megszegni, és probaltam elég jó lenni, de mindig elszurom
Egy szörnyeteg vagyok, akik nem érdemel meg masokat, vagy a segítségüket és ezzel nem birok együtt élni. Annyira fáj :(
Nem tudom mit csináljak. Nem akarok élni, de nem akarom hogy bántani kelljen magam ahhoz hogy meghaljak. Nem akarom, hogy ennyire fájjon. Nem akarom, hogy életképtelen (egyetem, munka) legyek attol, hogy nem bírom kezelni és elfogadni, hogy nem erdemlek meg senkit, senki segítségét vagy szeretetét.
Egyszerűen túl sok... :(
25/n
Menj vissza gyógyszerekert!!! Ne hidd hogy segíteni akarnak a pszicho-izek, azért kell szedni a gyógyszert mert akkor legalább senkinek nem vagy terhére, utána ha jobb lesz, másképp látod.
Én is full depressziós vagyok amúgy legszívesebben csak lefekudnek és a plafont bámulnam, semmihez sincs erőm és folyton bogok. Most végre én is raszantam magam a gyógyszerekre.
De öngyilkosnak nem szabad lenni, mert akkor vége, nincs remény. Amíg élsz van remény, pedig vannak napok mikor nagyon nagyon halvány.
Te vagy túl sok. Ne függj másoktól. Egyedül magadnak kell megfelelned, magadat kell boldoggá tenned. Sőt, tök egyedül is lehetsz boldog.
És hagyd abba ezt a "teher vagyok, rossz vagyok" szöveget is. Egyrészről senkit nem érdekel, másrészről meg le kell xarni mások véleményét amit rólad alkotnak.
Ha hónapokig, évekig gyógyszert szedtél, és elfogytak, akkor könnyen meglehet, hogy most az elvonási tüneteket érzed. Mindenképpen menj orvoshoz, de akár a legközelebbi kórházba is besétálhatsz, és mondd el ott is ezeket.
És igen, ne másoknak akarj megfelelni, hanem csak magadnak.
Próbáld meg a gyógyfürdőket
Gőz szauna hideg melegvíz
Felváltva 1-2 hetente tudom hogy pénzbe kerül de legalább
Addig is kikapcsolódsz
Azt mondják a meleg viz az ölelést is pótolhatja szeretetet érezhetsz
A gozben szaunában a "szenvedés" és utána a hidegviz is oldja a stresszt
És egészséges is olvass utána
Persze ha ezeket már próbáltad
Akkor nem akartam okoskodni
Jobbulást kívánok
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!