Melyik személyiségzavar a rosszabb: borderline vagy nárcisztikus?

Mindkettő nagyon fárasztó és személyiségromboló lehet. A nárcisztikus egy energiavámpír, aki permanens csodálatot, bólogatást és behódolást vár el. Nem szükségszerűen bántalmazó. A borderline mellett felülsz egy érzelmi hullámvasútra, folyamatos készenlétre kényszerít. Szerelmi partnerként eleinte rajong érted, de az érzései nem tartósak. Képes irracionális apróságok miatt megsértődni, akár nyilvános helyen is botrányos jeleneteket rendezni.

Mindkettőre jellemzőek a rendszeres határsértések, és ha kötőtsz hozzájuk, előbb-utóbb mellékszereplő leszel a saját életedben.

Akkor engem, mint borderes, be kellene zárni valahová, vagy le kellene lőni, hogy ne okozzak kárt másokban?

És mi van azokkal, akik miatt azok lettünk?

Ők nem veszélyesek?

Nem ilyennek születtünk.

Én nem akartam beteg lenni, de a gyerekkorom miatt az lettem,mégis én vagyok megbélyegezve, nem pedig a szüleim.

Engem kell messziről kerülni, mert mások hibája miatt olyan vagyok amilyen és még annyit se képesek mondani, hogy sajnálom, hogy tönkretettem az életed,inkább ők is lemondtak rólam.

Nagyon sokat szenvedtem már és szenvedek még most is a betegségem miatt.

Viszont sokat teszek azért, hogy egy normális életem lehessen.

Van egy remek férjem, aki mellettem van és támogat. Van egy csodálatos kisfiunk.

Voltak és lesznek nehézségeink, de örülök, hogy ő van nekem, aki nem lök el magától, hanem megkeressük a megoldást rá.

#15

Nagyon jó volt olvasni a soraid! :)

Én vagyok a kevert személyiségzavaros válaszoló.

Úgy fogalmaztad meg, ahogy én is leírnám. Kitartás, és vigyázz a családodra. :)

15. Vagyok

Köszönöm a jó kívánságokat.

Pont tegnap voltam a terapeutámnál és elmondtam neki is az érzéseimet a betegségemmel kapcsolatban ( mennyire gyűlölöm, hogy ez van nekem)és azt is, hogy mennyire fáj az, hogy vannak emberek, akik menekülnének az olyan személyiségzavarban szenvedőktől, mint én.

Kérte, hogy mondjak pozitív dolgokat a betegségemmel kapcsolatban. Természetesen nem tudtam. De ő mondott egyet, ami elgondolkodtató.

Élek, teszek azért, hogy jobban legyek és idővel segíthetek majd azoknak túlélni, akik hasonló cipőben járnak.

A párommal is megbeszéltem ezt, és ő csak annyit mondott, hogy nem kívánhatna jobb feleséget magának és örül annak, hogy én vagyok a gyermeke anyja.

Próbálom ezt szem előtt tartani, hiszen nekem ők a legfontosabbak.

Igazából örülök annak, hogy elolvastam a hozzászólásokat, mert segít a fejlődésemben

Kitartást minden személyiségzavarban szenvedő társamnak!

Szerintem a borderline rosszabb az átélőnek, mert én pl nem mernék minden határt átlépni, hogy megkapjam az illetőt. Kegyetlenül képes vagyok szenvedni miatta, olykor le is írom, többféle kommunikációs csatornán közlöm az érzéseimet, olykor litániákba öntve, amiket iszonyú rövid idő alatt fogalmazok meg, és utólag visszaolvasva is értelmesnek hat, azt gondolná az ember, hogy órákig keccsoltam vele, pedig nem. Képes vagyok arra, hogy amikor leírtam neki hosszabban valamit, amiről tudom, hogy elgondolkodtató, akkor már nem is írok neki, el tudom engedni őt, de ez nagyon nehéz. Erőszakba és harcba sosem kezdenék senkiért, valahol tudok egyfajta határt húzni, egy másik oldalán viszont képes vagyok éjszaka megcsörgetni akár 2x is, annak ellenére hogy tudom, hogy úgysem veszi fel, de úgy eltűnik belőlem a feszültség, mondván hogy reggel látja, hogy eszemben volt és fájt valami és talán gondolkozik rajta. Azt mondják engedd el és megkapod. Ha amúgy jól megvoltatok és eredetiben szimpatikus és vonzó voltál neki, de a border miatt távolságtartó lett, akkor ha közölted minden gondolatod vele, és érzi a lelkedet, akkor az a legjobb ha időt hagysz. Azzal bebizonyítod, hogy képes vagy normális ember módjára „kommunikálni”, és stabilizálódhat benne is minden új inger, amit hirtelen kapott, és utána stabil szeretet jöhet szóba, amit akkor, hirtelen akartál, csak megijedt a másik fél a rögtönösségtől.

Azonban soha, senkit használnék ki, nálam az elsődleges mozgatórugó mindig a szeretet és kötődés, ami állítólag magas fokú bennem (borderline-okban), érdekből sosem beszélnék senkivel. Ebből kifolyólag lehet, hogy belül nehezebb a borderline mint a nárcisztikus.