Mi a különbség nárcisztikus és borderline személyiségzavar közt?

A két betegség tünetei és kialakulása is eltérő, így egyszerre nem fordulhat elő.

A nárcisztikus személy megélte azt, hogy ő maga szerethető és biztonságos, és nagyon intenzíven megélte azt, hogy a környezete azonban ellenséges, bántalmazó és veszélyes. Ezért nem képes mások szeretetére, hiszen úgy gondolja mindenki gonosz, a világ rossz, ő azonban jó és tökéletes, akiben mindig megbízhat. Ez igazából egyszemélyes tragédia, de ennek ellenére a nárcisztikus személy önmagán kívül nem képes a szeretetre, épp ezért betegségtudata sincs, megpróbálja a környezetét a saját képére formálni, hogy minél nagyobb biztonságban érezhesse magát, hogy miél nagyobb tökéletességet élhessen meg, de önmagán nem akar változtatni. A narcizmus minden (egészséges!) emberben jelen van egy bizonyos szinten. Minden ember tartani akarja magát a saját identitásához, elképzeléseihez és gyakran akkor sem bírhatóak jobb belátásra, ha nincs igazuk. Próbálnak másokat is meggyőzni a saját véleményülről, látásmódjukról, és ha ez nem teljesül, akkor dühöt éreznek.

A borderline személyiségzavar már sokkal korábban elkezd kialakulni, az anyával csecsemőként nem tud kapcsolatot létesíteni, az anya nem elégíti ki az igényit, elutasító vagy következetlen, nem elérhető, esetleg bántalmazó, távolságtartó. A borderline személy nem éli át azt, hogy ő maga szerethető, ezért nem alakul ki a magába vetett bizalom, önbizalom. Később az érvénytelenítő közegben maradva még intenzívebben megéli, hogy ő rossz ember, és a környezete azért veszélyes és gonosz, mert elhiszi, hogy ő maga rossz. Önbüntetéseket alkalmaz azért, hogy megváltoztassa saját magát és szerethetőbb legyen, előfordul, hogy bántalmazói repertoárjából válogat önbüntető eszközöket (például ha az ajpa bottal verte, később képes önmagát bottal verni egy hasonló szituációban, amikor szégyelli magát).

A narcisztikus képes szeretni önmagát, nem függ mások érzelmi állapotától, még ha anyagilag pl. függ is. A manipulációival a környezetét megváltoztatni és kihasználni szeretné. A borderline személy nem képes szeretni önmagát, ezért nagy mértékben függ mások érezelmi állapotától, azt várja, hogy mások szeressék őt önmaga helyett, a manipulációi a szeretet kizsarolására épülnek, meglehetősen következetlenül és gyerekes módon.

A borderline nem tud "szeretve gyűlölni", a borderline nem képes a szószoros értelmében a szeretetre, mert nincs stabil érzésvilága. Érzelmi hasadékokban él, a pillanatnyi érzelmeit az adott szituációk határozzák meg inkább, mint az emberek. Az embereket nem hajlandóak jól kiismerni, hanem a rájuk tett benyomások alapján ítélnek, ez okozza, hogy fekete-fehéren látnak nem nagy összességben. Azonban a szociális érzékenységük nagyon erős, hiszen ha valaki következetlenül bántalmazó vagy elhanyagoló közegben él, folyamatosan monitoroznia kell mások pillanatnyi érzéseit, hogy tudja mikor kell védekeznie, vagy visszahúzódnia, elbújnia, üvöltöznie, hogy felfigyeljenek arra hogy pl. éhes/szomjas/fázik. Így aztán igazán pontosan képesek megítélni mások érzéseit, hagulatát, és ehhez igazodva próblának szeretet és szimpátiát kuruzsolni aranyoskodással vagy zsarolással.