A drogozás (és szenvedélybetegség) lényegében lassú öngyilkosság?

Csak mert próbáltam helyére tenni a dolgokat, és ez esett le. Lényegében én nehéznek találom ezt az életet. Olyan mint egy játék, csak túl nehéz! A suliban is utáltam tanulni, és felnőttként gyűlölöm a munkát.

Most menjen el az ember rohadni a gyárban éjjel-nappal 200 meg 250 ezerér?

Aztán hiába is lesz pénzem, mert gyakorlatilag napok alatt elbaszcsizom. Egyszerűen nem látom így értelmét. Barátnőt találni is extrém nehéz. Ha valakinek van egy kis probléma a toronyban kb lehetetlen olyat találni, akivel jól kijönne.

Így le kellett mondanom a párkapcsolatokról is. Egyszerűen túl elvont vágyaim vannak, amiket sosem élhetek ki.

Viszont így az jött ki hogy utálom az életet. Gyerekként még videó játékokba menekültem, de aztán felnőtt lettem. Elkezdtem drogozni, vagy inni. Mikor mit tudok - csak ne ez legyen. Ne a valóságot kelljen látnom, amit gyűlölök.

Aztán mára ott tartok ha van herbál beszívok, vagy füvet, ha úgy van belövöm magam - de ha túl is tolom magam néha már azt várom hogy vége legyen. Ha kevés pénzem van berúgok. Tök mind 1 csak ne a valóság legyen.

Tudom hogy ez súlyos függőség, és azt is tudom ha nem változtatok akkor ebbe bele fogok halni.

Mégis mi értelme lenne ennek az életnek?

Végül is ha én már belül feladtam ezt az egészet, akkor nem valószínű hogy találok még bármit is ami kimozdít innen.

Ezért ha tudatosan tovább mérgezem magam, akkor az nincs messze az öngyilkosságtól? Jól gondolom?