A drogozás (és szenvedélybetegség) lényegében lassú öngyilkosság?

20, Csak azt érzem hogy nem várok már semmit ettől az egésztől. Pl pár napja keményen be-mákteáztam, aztán hoztak rá piát. (Ugye nem lenne szabad az ópiátokra inni, de én mégis ittam - mert pont piához tudtam hozzájutni.) A vége az lett hogy félálomban fekszem az ágyon, és érzem hogy szünetek vannak. Mármint néha rövid kihagyások a belélegzésnél. Máskor ilyentől (régen) full parába kerültem volna, mert azt éreztem veszélyben az életem. (Volt már légzésbénulásom korábban, szóval tudom milyen, és ez is para volt.) Most viszont az ugrott be hogy milyen kényelmes halál lenne ez, és szenvedések nélkül tűnhetnék el. Így ezzel az utcsó gondolattal aztán gond nélkül elaludtam. Nem nagyon izgatott hogy lesz-e holnap.

Volt másik is. Pár hónapja belőttem magam, és kicsit túladagoltam magam. Miközben a levegőért küzdöttem, megjelent bennem hogy - de jó lenne ha most végre véget érne. Csak ott sem lett vége.

Nagyon rég voltak öngyilkossági kísérleteim, de olyan is volt mikor télen kint kellett aludni a hóban - hogy nem tudtam felébredek-e még azután. Ismerem ezt az érzést. Annyira nehéznek találom az egészet, hogy már konkrétan el akarok tűnni. És ez az érzés mára megszokott lett, már egyre kevésbé félek ezekbe belemenni.

Régen ezek akkor voltak amikor mélyponton voltam, és pl ki akartam magam nyírni, vagy szenvedések közepette éheztem, fagyoskodtam stb. Mostanában viszont talán nem várok semmit az élettől, és ez a tök mind 1 állapot békés körülmények között is előjön. Szóval mentálisan úgy érzem sokkal lazábban veszem ezt a élet-halál kérdést mint régen. Mivel ugye nem látok ebből nagyon kivezető-utat. Na de majd meglátjuk mi lesz..

21, Igazad van. Így kéne ezt csinálni :)

17-22, Egyetértek azzal amit írsz, de vannak amiken nem tudunk változtatni. Ilyen a világ, és a rendszer amit mások felépítettek. Nekünk 1 emberként kevés beleszólásunk van a változtatásba. Mégsem jó elmenekülni az álomvilágba. Ezt tapasztalatból mondom ;)

23, Amen.