Miért vannak öngyilkos gondolataim évek óta?

Még annó általános iskolai váltás után történt minden amikor kipécézett egy csaj aztán már mindenki ott gúnyolt ahol tudott, első középsulim volt és onnan kezdtem el lógni, menekülni mindenhonnan. Itt eltelt pár hónap és ekkor éreztem először, hogy "hé mi lenne ha ma nem mennék be és nem kellene látnom őket" és sok nap után már az öngyilkosság járt a fejemben mint metró alá ugrani, hídhoz menni stb..de mindtől féltem és egy nap egy óriási vihar sugallta hogy nem jött el az időm. Második sulimban nem volt gond csak már mindent magamra vettem sajnos és már mindenkit ellenségnek néztem és itt se voltam sokáig míg sok idő múlva megtaláltam a jó iskolát (szaksuli) ahol azért eltöltöttem jó pár évet, találtam barátokat. De mióta eljöttem onnan és új munkahely után kell néznem, egyszerűen menekülhetnékem van mindenhonnan. Első munkahelyemről(2016körül) is állandóan próbáltam menekülni, persze ott tartottak, sokat késtem stb..persze legrosszabb volt mivel emberek között voltam ott éreztem hogy nem bírok ennyi ember között lenni..Aztán elvégeztem még egy sulit ugyanabban a suliban 1-2 évig így volt egy kis lazítás időm. Viszont mikor vége lett azóta keresem a helyem és mindenhonnan menekülhetnékem van. Nem bírok emberek között megmaradni. Lassan 2 éve tart el a családom, és annyira betokosodtam a szobámba hogy semmihez nincs kedvem, sokszor enni nem bírtam felkelni, voltam interjúkon de amint lett volna lehetőségem munkába állni megint menekültem pedig lett volna 1-2 jó ami azért nem emberek közötti munka. De ez a félelem a mai napig kihat és ha valaki nem kényszerít rá mint annó sulinál hogy ha nem mész akkor mi lesz és ezért is sikerült megmaradnom a jobb sulimban. Idő közben meg valami kényszer betegségem is lett amit orvos diagnosztizált. Főleg a gondolatok gyötörnek nagyon. De ezt kezelem de rémes..Néha mikor jobb időszakokat élek meg akkor nincs egyáltalán öngyilkos hangulatom sőt vannak terveim mint új hajszín, új mobiltelefon (iphone), lakás esetleg stb de ezekhez mind pénz kell ahhoz meg munka. De manapság már a lustaság elnyom és öngyilkosságra se lennék képes szerintem de néha azon kapom magam, hogy elindulok és megcélzok egy közeli hidat vagy magas hegyoldalt és csak elmélkedek azon, hogy hogy kéne véget vetnem az életemnek, mi célból vagyok még itt ha ennyi mindent elrontottam és senki nem büszkélkedhet miattam. Próbálom megjavítani magam de egyyszerűen nem megy, nincs egy barátom se kivéve egy de őt is elveszítem hamarosan ha elköltözik.. Nincs bennem lélektartó így fogalmam sincs hova tartok. Amilyen eredményeket értem el nekem csak ilyen fizikai betanított munkák maradnak mert máshoz nem is értek, mindig is kerültem a munkát. De muszáj dolgoznom sajnos. És ez nem igazán élet. Társat se szeretnék mert nem hinném hogy bárki megmardna mellettem, férfiak meg amúgy se érdekelnek...

Évek óta tervezgetem az öngyilkosságot hiába voltam orvosoknál..

Néha elmúlik de mindig ott van.

Van még esélyem új életet kezdeni?

Lány vagyok, 18 elmúltam de a valódi koromat nem szeretném megadni.