Az mennyire para, ha egy tizenéves éveinek a vége felé embernek voltak már öngyilkos gondolatai az élete folyamán?

semennyire, mondhatni a korral jár, (szinte) minden kamasznak megfordul a fejében.

Az nem mindegy hogy mennyire gyakran/intenzíven/konkrétan gondolsz rá, mert ha akár tetlegességig fajulna a dolog, vagy a mindennapi életedben, a normális életvitelben zavarnak/akadályoznak az ilyen gondolatok akkor már megéri segítséget kérni

Az emberek ütköznek falakba és vannak mélypontjaink. Amikor arra gondolsz, hogy nem bírod és bárcsak elvesznél a sötétségbe. A kérdés, hogy egy ilyen mélypont meddig tart és hogy jutsz túl rajta.

Nekem szerencsém van ezeknél a pillanatoknál, mert olyan emberek vannak mellettem akik viszonylag hamar összeszednek de sajnos el tudom mondani hogy havi egyszer beüt ilyen nap.

Szerintem a amúgy a korosztályunk nagy többsége nem is a tényleges öngyilkosságra gondol- bár ilyenből is ismerek egypárat, akit az utolsó pillanatban mentettek meg - hanem hogy egyszerűen elengedni a gondokat, egy tiszta lappal élni és minden fájdalmat magad mögött hagyni. Szerintem erre mondjuk, hogy gondoltam már öngyilkosságra. Az parább szitu ha valaki azt mondja megpróbált öngyilkos lenni.

Aztán őszintén... Én tisztelek mindenkit aki abból az állapotból felállt.