Mi van velem? Ez valami depresszió lehet, vagy sima hangulatingadozás, ami a korommal jár? (Tizenéves lány. )

Utálom magamat. Tényleg. Bárhogy próbálkozom, egy olyan dolgot sem találok magamban amit szeretek. Sok olyan dolog van ami lehangol, elszomorít, de nagyon. Van mikor már nem tudok örülni az amúgy jó dolgoknak sem, amik eddig felvidítottak. Ennek ellenére sokszor jól vagyok, nevetek, élvezem amit csinálok. Viszont mindig jönnek újabb rossz dolgok,amik fájnak, amiket néha nem mondok ki (mert nem szeretnék megosztani senkivel, szerintem senki sem szeretné az én hülye problémáimat hallgatni), amiket csak magamban gondolok át és sírok miattuk, de sosem egy miatt, a kisebb-nagyobb dolgok 'felhalmozódnak' bennem. Nagyon sokat sírok, szinte minden nap. Van, hogy egyszerűen nem bírom abbahagyni, pedig már belefájdul a fejem. Többször is volt, hogy úgy gondoltam jobb lett volna, ha soha nem is születtem volna meg és volt mikor meg akartam halni. Sose mertem kárt tenni magamban ("még a végén észreveszik és elküldenek pszichológushoz"), megöli magam pedig még inkább nem. Nem tudom mi van velem, és a legrosszabb/legcikibb az egészben, hogy nem merem senkinek elmondani (szerencsére a legtöbben nem látják rajtam).