Érdemes lenne meglátogatnom egy szakembert (pszichológust/pszichiátert)? 20F

Magányosan, egyedül és senkinek érzem magam (a magányosság érzete néha már társaságban is megjelenik), gyakran gondolok öngyilkosságra, halálra (akár magammal kapcsolatban, akár csak úgy általánosságban véve), egy héten, de akár egy napon belül is hatalmasat változhat a hangulatom, elfojtom a haragomat, magamban elnyomom a problémáimat, mert nem számíthatok senki megértésére. Többek között ezeket tapasztalom magamon már évek óta, és egyre nehezebben viselem. Nemrég kihasznált egy lány is, aminek következtében nagyon hullámvölgybe kerültem, és időről-időre felfortyan bennem a düh, de nem vezetem le. A minap erősen fájt a fejem, és a szokottnál jobban kimerültem, ingerlékenyebb voltam. Van, hogy sírva nevetek. Nevetek akkor is, ha valakinek épp a nyomoromat mesélem, vagy csak utalok magamra valami nyomorúságossal kapcsolatban.

Tudom, ez kicsit össze-vissza felsorolás volt, csak írtam, amik eszembe jutottak a tapasztaltak közül. Úgy érzem, kezd mindez az agyamra menni, és szeretném kikérni egy szakember véleményét, aki esetleg felállítana akár valami diagnózis is, ha úgy látja, komoly baj van velem.

Hétéves és tizenegy éves korom között jártam pszichiáterhez a dührohamaim miatt, amiket többek között a szüleim válása és az iskolai kiközösítések váltottak ki. Gyógyszert is kaptam, néhány hétre be is kellett feküdnöm, szóval már korábban is voltak bajok a mentális egészségemmel.

Kicsit ideges vagyok azonban felkeresni egy szakembert, mert mivel még anyámmal élek, ha megneszeli, hogy ott jártam, elkezd nyaggatni (azt tudni kell, hogy nem feltétlenül bízom meg a saját anyámban). Tudom, hogy orvosi titoktartás, de azért vannak kételyeim mégis.

Sajnálom, ha kicsit kaotikus az írásom, mindenesetre szeretném kikérni a tanácsotokat. Előre is köszönöm.