Mit lehet tenni akkor ha folyamatosan depresszív gondolataim vannak, annak ellenére hogy külső szemlélőként úgy tűnhet, hogy semmi okom rá?

30 éves vagyok, Skóciában élek a feleségemmel. Nagyon jó a házasságunk, Ő a lelki társam és nagyon boldogok vagyunk. Jól fizető főállásunk van és emellett (bár ez relatív), én befektetésekkel és online kereskedéssel is foglalkozom. Bár ez hatalmas nyomással jár de lassan ott tartunk hogy a teljes anyagi függetlenséget elérjük. Alapvetően egy jópofa, vicces figura vagyok, akárhol dolgoztam eddig mindig jól kijöttem mindenkivel. Bár mostanába felszedtem egy kis pluszt de mindig is edzettem, és most is, rendszeresen járok futni és kondizni, mégha a táplálkozást kicsit túlzásba is viszem néha..

Mégis, amellett hogy külsőleg sokat nevetek és jól érzem magam, állandóan depresszív és negatív gondolataim vannak. Azon agyalok néha hogy hogyan vethetnék véget az életemnek anélkül, hogy a feleségem és a családom saját magát hibáztatná ( és tényleg nem ők a hibások, mindent megtesznek értem és nem kívánhatnék szeretőbb feleséget). Ismerősöktől, családtól mindig pozitív megerősítést kapom de én valahogy nem érzem hogy bármit említhetőt tettem volna.

Vannak hosszútávú céljaim amit nagyon várok de azok még évekbe telnek és úgyérzem hogy nem fogom kibírni addig ép ésszel.

A feleségem egyébként tudja hogy hatalmas rajtam a nyomás és nagyon próbál segíteni. Azt is tudja hogy lehet hogy az önértékelésem nincs teljesen a helyén de azt nem tudom vele megosztani hogy mennyire magam alatt vagyok szinte folyamatosan mert biztos vagyok benne hogy nagyon, nagyon rosszul esne neki.

Emelett még talán annyit mondanék még hogy körülbelül 2 éve "diagnosztizáltak" alacsony tesztoszerin szintel aminek a kezelése nagyon lassan halad és egyenlőre nem tudták megmondani hogy mi okozhatja. Jelenleg kenőcsöd használok rá, naponta, bár nem tudom hogy ez bárki szerint számít-e bármit is.

Jah és talán még az hogy hála a covidnak, lassan 2 éve nem voltunk otthon és nem láttam személyesen a családom.