Mi a bajom? Mit tegyek?

A karantén kezdete óta nagyon sokat változtam. Nem akarok bandázni, másokkal lenni, még beszélgetni sem. Az internetes oldalakra mára már egyáltalán nem lépek fel, pedig eddig sokszor nevettem rajta a barátaimal. A tanulmányi eredményeim fokozatosan romlanak, pedig órákat ülök a füzeteim mellett. Szinte minden nap elgondolkodok az öngyilkosságon, sokszor meg is próbáltam, csak hát nem is tudom... félek. Ezt nem lehet szépíteni, félek. Hatan vagyunk a családban és egészen eddig az húzott vissza hogy a családom szétesik. De valahogy már ez sem érdekel. Nem érdekel semmi: úgy érzem üres vagyok, nem érzek semmit és ezt senkivel nem tudom megbeszélni. Mit tegyek hogy jól legyek, vagy legalább jól érezzem magam? Hogy ne érezzem úgy hogy senkinek nem számítok?