Mi lehet velem? A karantén teljesen kicsinált? Kiégtem volna?

Napok óta olyan érzésem van, mintha teljesen kiégtem volna.

Szinte egész nap fekszem, vagy a gép előtt ülök, egy szóval semmi értelmeset nem csinálok. Szétunom az agyamat, ha nagynehezen ráveszem magam arra, hogy valami produktívat csináljak, akkor azt 5 perc alatt megunom és újra szétunom az agyam.

Egy pozitív gondolatom nincsen, még negatív se, figyelni nem tudok sehová, mintha az agyam se fogna.

Egy hétköznapom úgy néz ki, hogy felkelek reggel, délelőtt digitális oktatás, amit végig alszok és unatkozok, délután meg szinte végig az ágyba fekszem, néha alszom, néha csak fekszem, néha félálomba vagyok. A hétvégék annyiban másak, hogy akkor kb. az egésznap dögunalom, és még annyi életkedvem sincs mint hétköznap.

Már a pótcselekvéseket is unom, egyszerűen semmi se jó, mindig az a rossz ami éppen van. Már az unalmamban való evés se okoz örömet.

Unalmamba olyanokat csinálok, amiket eddig soha. Közösségi oldalakon trollkodok, szinte egész nap fent vagyok valamelyiken, beregisztráltam egy társkereső oldalra is (semmi sikerem nem volt ott sem) egyszóval bármit csinálok az rossz és unalmas, és a vége mindennek az, hogy szarás az egész világba, és visszamegyek az ágyba.

Az egész napos semmittevés annyira kifáraszt, hogy estére teljesen kész vagyok mindig. Minden este olyan vagyok, mint egy roncs. Fáj mindenem, fáradt vagyok, és már 22.00-kor bezuhanok az ágyba, holott eddig 1-2 óráig is fent bírtam maradni. Hülyeségeket álmodok, felkelek hajnalba, és kb. 6-8-ig mindennap félálomban baromságokat álmodva fekszem az ágyba.

Nem vagyok egy közösségi ember, de most már azt a kevés szociális érzékemet is elvesztettem ami volt.

A karantén tette ezt? Más is van így ezzel? Kiégtem volna teljesen vagy mi?

Értelmes válaszokat szeretnék kapni