Milyen együtt élni egy Borderline személyiségzavaros emberrel?

Az én két bordim a munkahelyén, a főnökeivel kiválóan tudott viselkedni, otthon azután elengedte magát, és szadizta a családtagokat.

Valószínűleg nem leszek népszerű ezzel a véleménnyel, de azért szeretném leírni, főleg miattad, kedves kérdező :) De előtte azt leszögezném, hogy teljesen jogos a harag, düh, csalódottság azok részéről, akit bántalmaztak/kihasználtak egy kapcsolatban, függetlenül attól, hogy aki ezt tette személyiségzavarral él-e vagy sem. Azt nagyon sajnálom, hogy vannak ilyen tapasztalatok, de azt is, hogy ilyen óriásinak tűnik a stigma és az előítélet a pszichés nehézségekkel kapcsolatban. A borderline személyiségzavarral diagnosztizáltak múltjában különböző kutatások szerint 70-90%-ban előfordult bántalmazás. Ez senkit nem jogosít fel arra, hogy ő maga is bántalmazóvá váljon, és tény, hogy tud fájdalmat okozni ez a fajta kötődési mintázat, ami jellemző a személyiségzavarra, például, hogy egyszer imád, egyszer gyűlöl. De arra szerettem volna rávilágítani, hogy ezeknek az embereknek a nagy részét súlyosan bántották, és/vagy elhanyagolták gyermekkorukban, és esélyük sem volt arra, hogy megtanulják, hogyan kell egészségesen kapcsolódni egy másik emberhez. Általában rengeteget bántják magukat, mert megtanították velük kis korukban, hogy értéktelenek, és ezt érdemlik. Külső megerősítésre éheznek, mert semmire sem tartják magukat...Az egy nagyon nagy szó, ha valaki ki tud szakadni ebből a környezetből, sőt még terápiába is kezd, hogy feldolgozza a traumáit, és ezáltal ő maga is jobban legyen, és másokat is kevesebbet bántson. Nem feltétlenül szörnyetegek azok, akiket személyiségzavarral diagnosztizálnak, és lehetnek képesek szeretni és ezt kimutatni mások felé. Jó esetben mindenki eldöntheti magának, hogy valakit kapásból kizár-e az ismerkedés során, ha ez felmerül. Attól még mert valaki nem meríti ki egy személyiségzavar diagnosztikus kritériumait, sajnos ugyan úgy bánthat másokat. Ez nem fekete-fehér, szerintem tök jó lenne, ha többen látnák így...

Persze, nekem semmi bajom borderline kollégával vagy szomszéddal, csak a párkapcsolatban nem bírom elviselni őket. Két random, valóban gyermekként súlyosan bántalmazott bordim kb. ugyanolyan szinten (egymáshoz mérve) bántalmazott engem. Szóval amíg nem terrorizálni akarnak, jöhet bármennyi bordi, és részvétem a gyermekkorukért. De amikor ellenem fordulnak, és a jóért rosszal fizetnek, akkortól vége a részvétnek. Bokszzsák-szerepet nem vállalok.

Ha egy átlagember kitöltene egy ilyen kérdőívet, azonnal kapna egy diagnózist. :D