Mi volt a legbrutálisabb lelki és fizikai bántalmazás, amit átéltetek? Hogyan dolgoztátok fel?

Lelki: narcisztikus bántalmazás. Egy idő után az égvilágon semmi nem létezett, semmi nem számított, csak ő, és az a legrosszabb, hogy jó ideig nem is akartam véget vetni a dolognak, mert amikor nem volt rossz, akkor kifejezetten élveztem a figyelmét (ami valójában akkor is csak őt szolgálta). Szerencsére már megszakítottam minden kapcsolatot ezzel a személlyel, a feldolgozás meg még tart.

Fizikait nem tudok mondani. Nagyon sajnálom, ami veled történt, és kívánom, hogy egy nap sikerüljön feldolgoznod.

Én csak azt akarom mondani, hogy ezek, amiket te átéltél, nem tartoznak hozzá az átlag ember életéhez. Tudom, ez nem vígasztaló, de olyan szempontból talán igen, hogy elhidd, az emberek közti kapcsolatokban ez, amit te átéltél, nagyon kirívó eset és a világ és az emberek többsége nem ennyire rossz.

Sajnálom, hogy ezeket kellett átélned, de a nevelőanyád és ha ezt eltűrte, az apád brutális bűnözők voltak, nem ez az átlag és nem ez a normális.

Engem anyám gyermekkoromban minden nap vert és megalázott.

Csak rosszat tudott rám mondani, úgy bánt velem, mintha én tehetnék a mentális problémáimról.

Minden nap azt hallgattam, hogy:

"Te egy undorító, mocskos autista féreg vagy! Mégis minek jöttél a világra, amikor olyan sérült vagy, hogy még beszélgetni sem lehet veled? Az olyanokat, mint te, halálra kéne éheztetni, mert csak a szégyent és a bánatot hozod a családodra! Te egy ingyenélő szar leszel, egy életen át csak terhe leszel a társadalomnak. Ép ember nem lesz belőled soha, bárcsak megdöglöttél volna még három napos magzat korodban!

Takarodj el az utamból, te gyógyszeres elmebeteg gyerek, vagy kettéhasítom a fejedet!

Megis miért nem adott nekem az Isten ép gyereket?! Ha tudtam volna, hogy ilyen nyomorék, élősködő, vérszívó pióca lesz belőled, el is vetettelek volna! Hülye is vagy, gyáva is vagy! Jobb is lenne, ha öngyilkos lennél, egyel kevesebb mocskos vadállat maradna a világban! A rák egye ki a beledet!"

Minden nap megvert engem. Én sírva és sikoltozva próbáltam előle a sarokba és az asztal alá elbújni, de kirángatott mindenhonnan.

Vert már három éves koromban is. Esélyem sem volt megvédeni magam.

Miközben bottal ütött engem, azon gúnyolódott, hogy milyen gyáva vagyok, hogy sírok, meg hogy nem hatja meg az "elmés rohamom", az olyan féreg, mint én, jobban is teszi, ha a földön mászik...

Én nem tudok ezzekkel az emlékekkel együtt élni. :(

Belőlem normális ember nem lesz többé soha.

Anyám szerint ha öngyilkos lennék, egyel kevesebb gyógyszeres fogyatékos elmebeteg maradna a világban.

Én abban hiszek, hogy a halálom után egy másik, szebb világba fogok kerülni, ahol nem bánthat engem többé senki soha.

Jézusom utolsó, anyád az, aki nagyon súlyosan beteg agyban! Mintha az ő akarata ellenére születtél volna meg... Nem te akartál megszületni, az ő döntése volt, ha ezért hibáztat, az azt mutatja, hogy őrült agyban. Ezek után pedig ne merje Isten nevét a szájára venni!

Öngyilkos viszont ne legyél miatta, ne add meg neki ezt az örömet! Hidd el, értékes vagy te is, és biztos találsz majd embereket, akik szeretni fognak! Anyádtól viszont távolodj el, mert mérgező, maradjon meg önmagának!