Mit lehet tenni a korlátozások miatti depresszióval?

Egyszer régen, amikor még lehetett élni jó életem volt. Voltak céljaim, megérte reggel felkelni, volt napirendem, rendszeresen sportoltam, mindig volt mit csinálnom. Én irányítottam az életem.

Mára eljutottam oda, hogy annyira befordultam a lezárások miatt, hogy alapvető kötelességeimnek nem tudok eleget tenni, nincs okom reggel felkelni, nincs okom dolgozni, nincs értelme semminek. A sportot erőszakkal elvették, rokonokkal, ismerősökkel az idióta korlátozások miatt nem tudok találkozni, a munkámban teljesen kiégtem, mert a stresszt sehol nem tudom levezetni.

Mentálisan halott vagyok, és félek, hogy nem tudom újra összeszedni magam, amíg ezt a COVID dolgot valószínűleg szaglásvesztéssel megúsztam volna. Semmilyen befolyásom nincs az életemre.