Mit lehet tenni a korlátozások miatti depresszióval?

Sportolni most is lehet.

Ismerősökkel tarthatod a kapcsolatot virtuálisan.

Melónak van értelme, hogy fizesd a lakáshitelt, számlákat, kaját, rezsit.

Ja. A YouTube egyre jobban nyomja a orémiumot, amivel megúszható a reklám és a rákos gyerekekre való pénzgyűjtéses felhívás, és egyre több ismerősöm néz egyre több vígjátékot.

A legfontosabb a napi rutin kialakítása és fenntartása.

ÉN NEM FORDÍTOM A KÉRDEZŐ ELLEN A KÉRDÉSÉT!!!! Bármennyire is divat ez manapság.

Én pillanatnyilag úgy élek, hogy szerencsére a munkám legalább megmaradt, (sajnos sokaknak nem) és jól keresek. Gyűjtöm a pénzt. Illetve egy-két anyagi természetű dologgal jutalmazgatom magamat, hogy ezek eltereljék ezt a mérhetetlen kiüresedést a lelkemből, mint amit a kérdező is megél.

Csak azt lehet tenni, hogy megpróbálja az ember elterelni a figyelmét. Én pl szándékosan nem nézek tévét, nem hallgatok rádiót, kerülöm a híroldalakat, a facebookot is csak számomra érdekes témákra használom, az instán is érdeklődési köreimnek megfelelő kulcsszavakat és oldalakat követek, nem magánembereket, úgyhogy nem kell egyetlen egy agymosott maszkban fotózkodó idiótát sem látnom. Készülök újra az életre. De valahol a lelkem mélyén egyfelől el vagyok keseredve, másfelől pedig hallatlan dühöt érzek és fel vagyok háborodva, hogy egy ilyen vírus-dologból mekkora hacacárét csinálnak. Ezrelék alatti a halálozás, a fertőzöttek többnyire tünetmentesek, vagy max pár napig/hétig gyengék, kis időre elvesztik a szaglásukat, de ennyi. És akkor erre hivatkozással maszkozzunk, ne menjünk sehova, nem ülhetek be a "szaros starbucksba" PEDIG IGENIS ÉN SZERETNÉK BEÜLNI A STARBUCKSBA, vagy akárhová. Imádok fürdőkbe járni, jó kis termél melegvizes dolgokba így télen. NEM! Étterem? NEM! Mozi, múzeum? NEM! basssssameg magát jól ez az egész.

Igaza volt a Scooternek: FUCK TWENTY TWENTY!!!!

Úgy látom, aki normálisan válaszol a kérdésre, azt a kedves kérdező lepontozza. Gondolom azért, mert nem sír vele együtt, nem sajnálja "szegényt", hogy neki milyen rossz.

Képzeld, én is dolgozom, sütök-főzök, mosok, bevásárolok, sőt, még sétára is van időm hétvégén. Közben filmeket és sorozatokat nézek, írogatok, olvasok, blogolok. Elfoglalom magam. Sajnos nincs időm depressziósnak lenni, vagy összeomlana a háztartás itthon. Ismerősökkel, családdal online tartom a kapcsolatot, de van, hogy van időm meglátogatni őket. Vagy tesóim jönnek el hozzánk.

Amúgy látszik, hogy nem tudsz mit kezdeni magaddal, és mindenben csak a rosszat keresed. Igazából, te vonzod be a rosszat magadnak, mert nem is akarsz ellene semmit sem tenni. Nyavalyogsz, sírsz, hisztizel, mint egy kislány. De azt, aki tanácsot adna neked, lepontozod. Nem baj, ezt is pontozd le, nem fog érdekelni. XD