Nem értek semmit, depresszió, a gondolataim magánszobájába szorultam amiből nem tudok ki szabadulni, vagy szimplán pesszimista vagyok? Többi lent!

Ezaz egész akkor kezdődött, amikor kedves nagypapám, aki nagyon sokat jelentett nekem meghalt kb amikor 10-11 éves voltam (2008.05.02) ,akkor kezdődött az a korszakl amikor képszakadás lett és jóbol hirtelen átcsapodtak a dolgok a rossz irányba akkor ezdődtek el a családi perpatvarok, és akkor kezdtem el megtapasztalni mi is az a magány, amikor a suliban lévő legtöbb gyerek, úgynézet rám mintha szörnyszülött lennék. nem mondom, hogy teljesen magányos voltam, de nem volt olyan hú de sok barátom(az osztálytársaim közül egy-kettővel tartom a kapcsoaltot)Miután átkerültem 9.-be akkor kezdtem el tisztában látni a dolgokat, de miután apámban betelt a pohár az egyik vita után, és lent erkély alatt megláttam cigizni, akkor fogalmazódott megbennem az hogy:"Te mondtad, hogy ne próbáljam, ki mert nem jó, és nem lesz jobb tőle, akkor te miért csinálod" nem mertem oda állni elé és a szemébe mondani az igazat, mert alapból akkor is felnéztem rá, de nagyon meglepett és megtört ez a dolog ilyenkor ugrott meg a fejembe:"Ha ő is, nővérem is, engedett a kísértésnek miért ne tegyem én is" Ezután szüleim szétköltöztek, és még a mainapig váló félben vannak . 9.-be elgondolkodtm még azon, hogy rossz ezt látni, mivel a papám mindig azon volt , hoyg a család egybe maradjon, és ismertségi köreiből(munkatársak,stb) azt mondták, hogy mindig összetört a szíve ha engem meglátott sírni(lényegtelen rizsa) aztán itt kezdtem el, értetlenkedni, és persze ha rá kérdeztem , akkor itt jött el a gond.Miután ezek megtörténtek, 9-ik utáni első nyaramon elhívtak engem bebaszni megbetépni, kis naív fejemmel átgondokltm a dolgokat, és abból a társaságból, mainapig tartják bennem még a lelket.De miután ,egy nap, gondoltam, miért csak haveri társaságba csináljam akkor fordult meg a fejemben, hogy hő itthobn is tudok, gyúrni magamnak egy cigit,akkor buktam, le és fater életársa fülébe is jutott a hír, aki megmondta, jhogy csalódott bennem, de apám jobban.(az ő élettársát jobban szeretem mint anyámat).10.-be jegyeim gyatrául romlani kezdtek és meg is buktam matekból, az otthoni folyamatos degradálás miatt,amit lelkileg nem bírok, és hogy enyhítsem a fenti dolgokból említett vágíaimat, elkezdtem, dohányozni.

Na de a tényleges lényeg és a tömörített kérdés.

Apámmal beszélni szertnék a dolgokról, hogy, hogy is van ez, mert már neki bevallotam , hogy cigiztem, de beszeretnék vallani mást is ugye,de egyben szeretném köríteni a gondjaimat mellé, és elmagyarázni neki, mit nem értek meghogy hogyan gondoltam ebbe a néhány évbe mióta tudom az eszemet, hogyan látom a világot,de nem volt bátorságom, elmondani neki, és nem hiszem, hogy a jelenlegi körülmények között lesz is.

A másik a köztes időszak, iskolás éveim alatt nem volt barátnőm,aki ott fogta volna ak ezemet, a balhéban és lelki támaszom lett volna, és annyira nem merültem bele a csajozási témába, hogy nem tudok kiindulni, és elég gyatr eredményeim lettek belőle,abból is párrl beszélek már,de nem olyan szinten.

Egyesek szerint diliház gyanus vagyok, a másik réteg szerint, sürgősen pscihológust(sry a helyesírásért)igényel.

Ti mit tudnátok nekem javasolni , hogyn lépjek ki ebből a káoszból?