Túlreagálom, vagy ez teljesen normális reakció? 12/L
Nos, a helyzet az, hogy az osztálytársam édesanyja pár hónappal ezelőtt egy tragikus baleset következtében életét vesztette. Amikor megtudtam, teljesen lesokkoltam... Azóta minden nap sírok, és eszembe jut, mi lett volna, ha az én anyukámmal történt volna meg... Szörnyen érzem magam, állandóan szomorú vagyok, ezt a szöveget is könnyek között írom.
Csak látásból ismertem a nőt, de így is iszonyatosan megviselt. Minden második álmomban ő, és az osztálytársam szerepel, amikor pedig meglátom a lányt, nehezen fogom vissza magam, nehogy elkezdjek bőgni.
Én mindig is anyás voltam, szóval teljes mértékben átérzem a bánat, ha az én anyukámmal történne meg, belehalnék a bánatba. Olyan lehetetlen feldolgozni, hogy ez megtörténhet... És nem akarom, hogy megtörténjen. Azt akarom, hogy tekerjük vissza az időt, hogy ne történjen meg ez a a szörnyűség, hogy éljenek boldogan. Ez a nő nem tehetett semmiről, csak rosszkor volt rossz helyen...
Túlreagálnám a helyzetet?
válasza:Egy kicsit érzékenyebb vagy szerintem, vagy csak még nem találkoztál igazán a halállal.
Ha az ember egy idegen halálával szembesül, akarva-akaratlan is átértékeli kicsit az életét (megtörténhet-e velem, mikor fog megtörténni, stb.). De rá kell jönni, hogy a halál és a születés az élet rendje, egyszer mindenki meg fog halni, nem lehet örökké élni. Attól még, hogy meghal valaki, nem hagyja ott a szeretteit teljes mértékben - a szép emlékek megmaradnak.
14/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!