Ez normális reakció egy szülő elvesztésekor?

Legjobb barátnőmmel bérlünk egy szobát külföldön. Egy éve voltunk utoljára otthon. Mindketten tanulunk, mellette részmunkaidőben dolgozunk, ami tényleg csak arra elég, hogy ki tudjuk fizetni a szállást és legyen mit ennünk. Tegnap felhívta barátnőmet a testvére, hogy az édesapjuk meghalt. Barátnőm mint aki sokkot kapott, nem is tudott mit mondani. Később este volt már, nagyon fárasztó nap volt és barátnőm álomba sírta magát. A probléma, hogy ma reggel felkelt és mintha semmi nem történt volna. Evett, olvasott, filmet nézett és nem látszott semmi a tegnap történtekből. Viszont Facebook-ra meg Skype-ra nem ment fel (itt szokott kommunikálni a családtagjaival, barátaival, előtte naponta többször belépett).

Barátnőmről tudni kell, hogy napi szinten beszélt a szüleivel, mindig mesélt róluk, ok támogatták mindenben. Most meg mégis... Attól félek, hogy ha ennyire magába folytja, akkor az káros lesz hosszútávon. Én szerencsére még nem vesztettem el nagyon közeli hozzátartozót, így nem tudom milyen, de úgy gondoltam, hogy ilyenkor az ember étvágytalan, depressziós lesz. Azt még tudnám is kezelni, mármint mellette lennék, vigasztalnám, stb... így meg magát a témát is kerüli. Megkérdeztem, hogy meg tudja-e oldani a hazautat, de úgy nézett rám mint aki nem érti, hogy miről beszélek. Nem tudom mit kéne most tennem? Hagyjam a témát? Hagyjam őt, csináljak én is úgy mintha semmi nem történt volna? Nem tudom ilyenkor mi a helyes.