Milyen lehet normális emberként élni?

Hát ez elég hülye kérdés, főleg ennyi információval. Milyen betegséged van? Mikor alakult ez ki?

Egyébként elég egyszerű megfogalmazni. Olyan, mint a te életed, csak a tüneteid nélkül.

Nincs mentális betegségem, halistennek más se. Ugyanolyan ez a kérdés, mint amikor az egyke nem tudja milyen a testvérrel való élet, a tesós meg nem tudja, milyen az egyke élete. Nem fogod tudni összehasonlítani, mert nem tudjuk mit kell.

Szerintem nagyon felszabadult, természetes, könnyed érzés lehet.

Ne aggódjatok, az élet nehéz mentális betegségek nélkül is. Ne gondoljátok, hogy minden egyes percben boldogok vagyunk.

Ahogy egy tanárom mondta a klinikai pszichó gyakon: “csak diagnosztizált és nem diagnosztizált páciensek vannak”. Persze ez egy erős túlzás, de mindenki rajta van valamilyen spektrumon, ha egy mentálisan egészséges ember elmenne pszichiátriai kivizsgálásra, akkor biztosan megállapítanának valamelyik zavarnak az enyhe változatát. De addig nem szorul kezelésre, ameddig azt maga a páciens nem igényli.

Attól, hogy vannak némely betegségekre utaló jeleink, még nem vagyunkk mentálisan betegek. Így nem lehet diagnosztizálni.

Ja, szerintem is badarsagokat beszélt a tanárod. Rengeteg olyan embert ismerek, akiknél semmit nem diagnosztizalnanak. Beleeetve a falun elő józan paraszt embereket is...

Nekem azért a mániás idoszakomban szokott lenni egy par perc, amikor tok jól vagyok. Nincs sem depresszió, sem duhroham, sem szorongás, gyomorgörcs, sírógörcs, üresség es magányérzet, pár perig nem aggódom a jövőért. Talán olyan lehet. Bar eközben is tudom, hogy közben diagnosztizalva vagyok rengeteg szarral, szóval teljesen mégsem tudhatom.