Normális, hogy egy pszichológus nem mindig kedves és megértő a klienseivel szemben a terápiás téren kívül?

Egyedül ült a kávézó teraszán egy asztalnál. Itta a kóláját és szívta a cigijét. Ha társaságban lett volna eszembe sem jutott volna, hogy odamenjek hozzá. Lehet, hogy elege volt már belőlem, de ezt kifejezhette volna szépen is, és nem úgy, hogy ezek után hónapokig (most is, és még ki tudja meddig fog ez az

érzés tartani) rosszul essen amit mondott. Gondolj csak bele, hogy te hogyan éreznéd magad ha az az ember akiben a világon az egyik legjobban megbíztál azt mondaná neked, hogy többé ne zavard, mert akkor fel fog jelenteni. Engem ezek a szavak teljesen összetörtek, én csak tisztázni szerettem volna néhány dolgot, mert a terápiát sajnos úgy zártuk le, hogy rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt. A letisztázatlan dolgok átbeszélésére sajnos nem volt lehetőségem, mert csak annyit kaptam tőle, hogy zavarom, és ha legközelebb is megtörténik ez akkor feljelent.

Úgy gondolom, hogy normális emberek úgy oldják meg a konfliktusaikat, hogy leülnek és megbeszélik a problémáikat egymással, de ezzel a nővel ezt nem lehet, mert mindent zaklatásnak vesz. Nem azt mondom, hogy ha odamegyek a munkahelyére vagy egy kávézó teraszán odamegyek hozzá azzal a szándékkal, hogy légy szíves beszélgessünk kicsit mert számomra nagyon rosszul esik amiket tettél velem az nem zaklatás, pontosan én is tudom, hogy az. Azért tettem ezeket, mert én annak a híve vagyok, hogy ha valami probléma van, akkor üljünk le, beszéljük meg és jussunk megegyezésre, hogy a jó kapcsolat megmaradjon. A volt pszichológusom erre nem hajlandó, és egyszerűen nem tudom megérteni, hogy egy pszichológus, hogy nem éri fel ésszel, hogy egy beszélgetéssel mindent helyre lehetne hozni.